Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-06
14 Minthogy a föderáció képtelennek mutatkozott, hogy törvényt hozzon a Hágával való együttműködésről, Djindjics a nemzetközi jogszabályokat közvetlenül alkalmazva 2001 júniusában Hágába szállíttatta Milosevicset. Ez azzal kecsegtetett, hogy a Milosevicsrezsimmel való szakítás és a Nyugat felé fordulás felg yorsul. Kostunica azonban, noha a Hágával való együttműködés mellett nyilatkozott, a legalizmus nevében nyilvánosan elzárkózott a kiszolgáltatástól. Ettől kezdve Kostunica és Djindjics pártja rohamosan konfrontálódott, s mindinkább távolodott egymástól. Dj indjics előbb kidobatta a szerbiai kormányból Kostunica embereit. Azután kizáratta Kostunica pártját a Szerbiai Demokratikus Ellenzékből. Az ellentét akkor kulminált, amikor Djindjics a szerbiai parlamentben a Kostunicapárt minden képviselőjét meg akarta fosztatni a mandátumától, tekintettel arra, hogy pártjuk többé nem tagja annak a választási koalíciónak, amely a mandátumokat elnyerte. Végül ettől mégis eltekintett. A tizenvalahány törpepártnak kapóra jött, hogy megszabaduljon a két nagy párt egyikétől ; amíg a két nagy párt kiegyezett egymással, befolyásuk szerény maradt. Amint a Kostunicapárt ellenzékbe szorult, a Djindjicspártnak mind nagyobb gondot okozott a parlamenti támogatottság megtartása. Mindinkább függött a kormánykoalíció törpepártjaitól. A parlament munkája idővel formalizálódott: a tényleges döntéseket - akárcsak a hajdani egypártrendszerekben - a pártkoalíció elnöksége, voltaképpen a pártelnökök oligarchiája hozta, a képviselők viszont küldetéstudatukkal összhangban nyomogatták a szavazó gép gombjait. Előfordult, hogy fontos parlamenti döntéseket - létszámhiány esetén - tudatos szavazathamisítással hoztak. A parlament egyre inkább bábszínházra emlékeztetett. * Az intézmények semmibevétele a szerbiai köztársasági elnök posztjával kapcsolat ban is kifejezésre jutott. Minthogy 2002 nyarának végén Milan Milutinovics szerbiai köztársasági elnök is Hágába költözött, az elnökválasztásokon Kostunica és Miroljub Labus, szövetségi miniszterelnökhelyettes, Djindjics munkatársa, a jeles közgazdász is indult. Djindjics azonban nem állt félreérthetetlenül Labus mögé, sőt pártkoalíciójának három kisebb pártja nyilvánosan is Kostunicát támogatta. Azonkívül Djindjics nem volt hajlandó a választótestület részvételének szintjét törvényileg alábbszállítani, kö vetkezésképpen a megismételt elnökválasztás is sikertelenül végződött. Djindjicsnek ily módon sikerült ugyan megakadályoznia, hogy Kostunica legyen Szerbia köztársasági elnöke, de ez kormánykoalíciójára nézve két katasztrofális következménnyel járt: a közt ársasági elnök posztját ezután "hivatalból" egy éven át Natasa Micsics, a parlament elnöke töltötte be, ami utóbb már nyilvánvalóan ellentétben állt a törvényességgel. Hiszen időközben feltételt kellett volna teremteni ahhoz, hogy Szerbiának elnöke lehesse n. Ez annál szembeszökőbb volt, mert Micsics asszony közben rendkívüli állapotot hirdetett, majd "hivatalból" a parlamentet is feloszlatta. Ennél is nagyobb baj volt, hogy a hoppon maradt Labus új, ugyancsak ellenzéki pártot alapított, amelynek támogatotts ága a választók körében csakhamar meghaladta magának a Djindjicspártnak a támogatottságát is. Labushoz zömmel a Djindjicspárt korábbi hívei csatlakoztak. Ezért Djindjics küzdelme a köztársasági elnök posztjának befagyasztásáért a Demokrata Párt végzetes legyengüléséhez vezetett. Ekkorra azonban a Hágával való együttműködés érintettjeinek és ellenzőinek nagy tábora és a maffiózó "üzletemberek" jelentős csoportja, akik közül Djindjics környezetében is akadtak néhányan, úgy ítélték meg, hogy a küldetéstudat igézetében élő miniszterel nök veszélyezteti érdekeiket, s merényletet szerveztek ellene. A gyilkos golyót állítólag Zvezdan Jovanovics alezredes, a titkosszolgálat különleges alakulatának parancsnokhelyettese lőtte ki. Djindjicset Zoran Zsivkovics követte a miniszterelnöki székben . Energikusnak mutatkozott: tüstént rendkívüli állapotot vezettetett be. A maffia elleni hadjárat nevében a buzgó rendőrség több mint tízezer embert tartóztatott le. Utólag kiderült, hogy az akció a zimonyi klánon kívül más klánokat alig érintett. 2003 n yarán, amikor az élet viszszazökkent a rendes kerékvágásba, kiderült, hogy a Demokrata Párt és a kormánykoalíció csaknem cselekvésképtelen. A reformfolyamat lelassult. Az államszövetség alapokmánya megkívánta volna, hogy Szerbia is sürgősen hozza meg új al kotmányát, a Zsivkovicskormányzatnak azonban ehhez már nem volt ereje. Ezért Szerbia még ma is - a milosevicsi alkotmány szerint - szocialista ország. Az őgyelgő miniszterek korrupcióval, pénzmosással, maffiás kapcsolatokkal vádolták egymást,
