Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-06
15 botrányt bot rányra halmoztak, de semminek sem volt már következménye. Zsivkovics kormányfő megkísérelte Amerikát megnyerni Szerbia gyámolítójául: katonaságot ajánlott fel afganisztáni szolgálatra, s azt remélte, így majd keményebben léphet fel az Európából érkező nyom ások ellen, mindenekelőtt Koszovóval és Hágával kapcsolatban. * Koszovóval kapcsolatban a protektorátus eredménytelenségét és az albánok terrorista rémuralmát szajkózva igyekezett javítani pozícióján. Hágával kapcsolatban igyekezett akadályt gördíteni az elé, hogy Milosevicsre rábizonyítsák a genocídiumot; ezt a boszniai kártérítési követelések elhárítása miatt államérdeknek vélte. Ennek következtében a Hágával történő együttműködés is lanyhult. Amikor pedig Hága nyilvánosságra hozta a koszovói háborút ve zénylő négy tábornok ellen a vádiratot, az együttműködés gyakorlatilag megfeneklett. Így a Zsivkovicskormányzat visszakanyarodott arra a pozícióra, amelyen Szerbia Milosevics kiadatása előtt leledzett. A kör ezzel bezárult. Midőn az ellenzék a parlamentb en felvetette a bizalmi kérdést, Micsics parlamenti elnök asszony kiírta az köztársasági elnökválasztást. Ez azonban már nem elégítette ki a megizmosodott ellenzéket. Micsics csak úgy akadályozhatta meg a kormány bukását, hogy be sem várva az elnökválasztá s lebonyolítását, kiírta a parlamenti választást, majd köztársasági "pótelnök"ként feloszlatta a parlamentet is. Így végződött a pártelnökök küldetéstudatra épülő, önzsugorító politikája. Az új parlamenti választások után várhatólag ugyanaz a három párt lesz kénytelen koalícióra lépni egymással: Kostunica, Labus és Zsivkovics pártja. vissza Rasszista reneszánsz Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…” 2004. január 6. 7:00 Ugró Miklós Jonah Metzger, Izrael állam főrabbija szerint a zsidók jól érzik magukat Magyarországon, sőt, Budapesten a zsidó szellemi é let reneszánsza tapasztalható. Jólesik hallani, olvasni az elismerő szavakat, mert hazánkban – a kóros antiakárkiket leszámítva – mindenki azon munkálkodik, hogy egyaránt jól érezzék magukat zsidók, keresztények, muzulmánok, Krisnahívők, pogányok és ateis ták. Metzger főrabbi nyilván saját tapasztalatai alapján nyilatkozott, mert ha bizonyos nemzetközi sajtóorgánumokból tájékozódott volna, akkor nem vázol ilyen idillikusnak mondható képet a hazánkban élő zsidók helyzetéről. Sajnos vannak olyanok, akik képt elenek elviselni a tudatot, hogy nálunk etnikai, vallási, kulturális kisebbségek, egyáltalán társadalmi csoportok jól érezhetik magukat, ezért energiát, tisztességet, igazságot nem kímélve igyekeznek mérgezni a közhangulatot. S ezek a többnyire megfoghatat lan és titokzatos erők nem érik be a hazai zavarkeltéssel, kiváltképp szeretik nemzetközi fórumokon mocskolni hazájukat. Mádl Ferenc nem írta alá a gyűlöletbeszéd büntethetőségét szigorító törvénymódosítást. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ( Mazsihisz) csalódással vette tudomásul az államfő döntését, s erről nyilatkozatot adott ki. A Mazsihisz vezetői is tudják és vallják: nálunk nincsen zsidóellenesség, ugyanakkor – érthető módon – a szórványosan hallható antiszemita hangok, a pár tucat zsidó fóbiás értelmiségi és a néhány száz mindenkit gyűlölő lumpen ágálása zavarja és aggasztja őket. A Mazsihisz nyilatkozata visszafogott és tárgyszerű volt, ám megjegyezzük, a „gyűlölettörvény” szigorítása sem némítaná el az oly gyakran kárhoztatott „indul a vonat Auschwitzba” kórust, nem jelentene védelmet a primitív sírgyalázók és emlékműrongálók ellen. A „gyűlölettörvény” körül kibontakozó közéleti vita nem faji, etnikai, vallási, kulturális, még csak nem is kisebbségi jellegű volt, hanem a szólás- és a s ajtószabadság határairól szólt. Ehhez képest a Christian News
