Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-27
11 Óvatosan újrakezdődött az EUalkotmány egyeztetése, de senki sem vár gyors eredményt. Magyar részről s em siettetik az alkut, mert a meglévő tervezet Budapest igényeinek megfelel, az eldöntetlen, hatalmi kérdések tisztázásához pedig türelem kell. A tavaly decemberben kudarcot vallott kormányközi konferenciát nem is kezdik újra, és csak halványan remélik, ho gy júliusra ki tudnak egyezni a szavazati jogok újraelosztásáról. Lapunk kérdésére Kovács elmondta: Magyarország ellenzi, hogy a gazdagabb és a szegényebb tagországokat szétválasztva kétsebességes integráció alakuljon. Ezzel ugyanis elveszne az unió egyik lényege, a gyengébbek felzárkóztatása – ami idővel az egész EU szétzilálódásához vezetne. A gyorsabb integrációra képes államoknak nem kell külön unió az unióban, elég a megerősített együttműködés kerete – de Budapest itt is javasolja, hogy az ebbe később bekapcsolódó tagállamok felzárkózását is eleve segítsék majd. vissza A Kárpátmedencében a nemzeti identitás nem természetes állapot Beszélgetés dr. Hódi Sándorral Az Adán élő dr. Hódi Sándor pszichológus a vajdasági autonóm iakoncepció kidolgozójaként vált ismertté jó egy évtizede. Ma a kettős állampolgárságnál sokkal fontosabbnak tartja az autonómia különböző formáit. Egyébként nem hagyott fel szakmájával és identitáskutatással is foglalkozik. (Dr. Hódi Sándorral Ternovác Is tván beszélgetett) - Milyen változáson ment át a nemzettudat a Vajdaságban az elmúlt 1015 évben? - Ebben a térségben - és itt gondolok az egész Kárpátmedencére - a nemzeti identitás nem egy természetes állapot. Másutt, boldogabb tájegységekben természe tes, hogy valaki angol, francia, német, akármi, ellenben itt, ha valakit megkérdezünk, hogy te mi vagy, magyar, szerb, horvát, szlovák, zsidó, cigány, akkor megfagy a levegő és kínos, feszült helyzetbe hozzuk azt, akit kérdeztünk. És a környezetet is, mert ennek a kérdésnek a feltevése valamiféle szándékosságot, valami gyanús hátteret sejtet és nem szívesen nyilatkoznak, mert nem tudják, hogy ennek adott esetben milyen konzekvenciái lesznek. Ugyanilyen toporgás, tétovaság, bizonytalanság tapasztalható a 10 évente esedékes népességszámlálásnál is, hogy ki hova sorolja magát. Időnként újabb identitáskategóriákat hoznak létre mesterségesen, időnként pedig lefelejtenek, kihúznak a listáról másokat. De az emberek is hol ide, hol oda sorolják be magukat. Nemrégibe n fejeződött be egy fél évtizedes program, aminek én is részese, szervezője voltam és ez nagyon érdekes adatokat, meglátásokat tartalmaz, amelyekre korábban én sem gondoltam. Azok, akik korábban az egyik identitáskategóriába sorolták magukat, most egy mási kba sorolják. Itt nincs szükség magyarázatra, mivel társadalomlélektanilag is, szociológiailag is, pszichológiailag is ez egy szabadsága az embernek, hogy a pillanatnyi körülményeknek megfelelően eldöntse. Igen ám, de ennek vannak később politikai, gyakorl ati következményei. Nem mindegy, hogy 20 ezer vagy 200 ezer vallotta magát ilyen vagy olyan nemzetiségűnek, mert az állami költségvetésből ennek részarányában jön a támogatás. Igaz, hogy én, mint az ingemet cserélgethetem az identitást, de csak addig, amíg annak nincs a gyakorlati, a politikai életben konkrét következménye. Mivel nálunk még nem ez a helyzet, mivel mi még részarányunknak megfelelően ez idő tájt nem kapunk az állami költségvetésből, gyakorlatilag vitatkozhatunk azon, hogy mennyien vagyunk. Ig azán akkor van és lesz súlya ennek, amikor a nemzeti tanács a népesség százalékarányának megfelelően részesül majd a költségvetésből. Ekkor bizony fontos lesz az, hogy ki minek tartja magát. - Ezek szerint akkor egy romlékony áru az identitástudat? - Ink ább azt mondanám, hogy egy nagyon finom valami, olyan, mint a barométer, mint a hőmérő, csak nem a levegő hőmérsékletét vagy páratartalmát méri, hanem az emberi lélek apró rezdüléseire méri be azokat a politikai, gazdasági, kulturális változásokat, amelyek nek megfelelően kurrensebb áru egyik vagy másik náció fiainak, lányainak vallani magunkat. Az elmúlt évtizedekben jugoszlávnak lenni egy szerencsés választásnak bizonyult, mivel az akkori politikai kurzus ideológiai alapja az volt, hogy létrehozni egy egys éges délszláv államot, amely majd integrálja, egységesíti itt az embereket és legjobb - gondolták itt a pszichológiai kreátorok , ha mindenki egy kicsit lazán, elhatárolódóan viszonyul a saját identitásához, meghaladja a nacionalizmust, és a jugoszlávság lenne a keret. Ez a Vajdaságban a népesség 13%át
