Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-31
Vajdaság 1989ben elvett területi autonómiáját igyeksz ik viszszaszerezni. Ezt részben már elérte, de a teljes jogkör visszaszerzésének előfeltétele a szerb alkotmány módosítása volna. A területi autonómia nem a tartomány 14 százaléknyi magyarságának ügye, azt a szerb többség is támogatja: a legutóbbi népszáml álás szerint a tartományban 105 ezer fő területi hovatartozás alapján, vajdaságiként határozta meg önmagát. A központi költségvetésből finanszírozott Vajdaság Szerbia részét képezi. Tartományi parlamentje van, amely többek között a környezetvédelem, az egé szségügy, az oktatás területén élvez önálló jogkört. A 21 ezer négyzetkilométeres Vajdaságnak nincs önálló adópolitikája, a működéshez szükséges összeg nagyobb részét a központi költségvetésből kapja vissza. A területi autonómia kiteljesítésével a Vajdaság a bevételek nagyobb hányadának megőrzését kívánja biztosítani. Koszovó A terület 1999 óta ENSZközigazgatás (UNMIK) alatt áll, élén Harri Holkeri volt finn kormányfővel. Az irányítás Jugoszlávia 1999. márciusi bombázása után, a Biztonsági Tanács 1244es határozata nyomán lépett életbe. A határozat Jugoszlávia részeként ismerte el a 11 ezer négyzetkilométeres Koszovót. Jugoszlávia 2003. februári megszűnésével, Szerbia és Montenegró megalakulásával Koszovó az új államközösség része maradt. Tartományi par lamentje van, a tartomány elnöke Ibrahim Rugova, legfőbb döntéshozó szerv azonban az UNMIK. A javarészt albánok lakta kétmilliós tartományban egykor 200 ezer fős szerb kisebbség létszáma mára alig hetedére csökkent. Az ENSZ és az Európai Unió célkitűzése a szerb menekültek visszatelepítése és a tartomány megőrzése Szerbia és Montenegrón belül. Koszovó státusáról a későbbiekben is csak az ENSZ BT dönthet. vissza Magyarok egység és képviselet nélkül NSZ • 2003. december 31. • Sz erző: Munkatársunktól Ami történt, nem egyszerűen a vajdasági magyarok parlamenti képviseletének elvesztése, hanem az egész délvidéki magyarság politikai érdekképviseletét alapvetően meghatározó, súlyos csapás. A jugoszláviai rendszerváltás kezdetén a közel 350 ezer fős vajdasági magyarság érdekeit egyetlen, önállóan politizáló szervezet képviselte. Bő másfél évtizeddel később a jelentősen megfogyatkozott délvidéki magyarok voksaiért öt magyar párt vetélkedett: a politikai megosztottság, a személyi riva lizálás és a szigorú választási törvény miatt egyetlen képviselőt sem tudtak bejuttatni a szerb parlamentbe. A kezdetek egész más jövőt ígértek. Különös izgalom kerítette hatalmába 1990 márciusában azt a maroknyi magyart, akik Doroszlón megalakították a d élvidéki magyarság első politizáló tömörülését, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét (VMDK). Az induláskor mindenki abban reménykedett, hogy a VMDK igazi érdekvédelmi szervezetként működik majd. A pártnak az induláskor Szerbia parlamentjében kilenc , a még egységes Jugoszlávia (szövetségi) parlamentjében pedig három képviselője volt, s kezdetben viszonylag nyugodtan dolgozhatott.
