Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-17
9 NSZ • 2003. december 17. • Szerző: Miklós Gábor Brüsszelben európai megoldás született a hét végén. A nagy kormányközi értekezlet melléktermékekén két tagjelölt végre megállapodott egy számukra lényeges, ám a teljes Európa számára kicsinyke ügyről, s rendeződött ezzel a magyar kedvezménytörvény szlovák iai alkalmazása. A megoldás – kompromisszum. A végeredmény viszont kedvező, hiszen a magyar állam megkapta a jogot arra, hogy Szlovákia területén, egy autonóm intézmény útján támogassa a magyar kultúra fennmaradását. A rendezés azért volt lehetséges, mert a kedvezménytörvényt eddig makacsul elutasító szlovák vezetés, pontosabban Mikulás Dzurinda miniszterelnök erre kényszerült. Meggyengült hazai hatalmi helyzete, s a továbbiakban nem politizálhatott magyar koalíciós partnere ellenében. Arról nem is beszélv e , hogy az utóbbi években Szlovákiában leértékelődött a hivatásos magyarfalók ázsiója. Dzurinda heves és nyilvános ellenzője volt annak, hogy az Európai Unió alkotmányába bekerüljön a kisebbségek jogvédelmére való utalás magyar javaslata. Belekerült. A több i már csak találgatás. Aligha kétséges, hogy a szlovák kormányt brüsszeli partnerei is ebbe az irányba tolták. A megegyezés magyar siker lett, és a friss szuverenitását féltő Szlovákia nemzeti hiúsága sem sérült. Egyébként is, pár hónap múlva mind a két o rszág EUtag lesz, ahol csakcsak értelmüket vesztik az eddigi balítéletek. Távolabb van még az európai tértől Románia. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követő bukaresti össztűz ennek nyilvánvaló bizonyítéka. Ebben a politikai klímában kelle ne megtalálnia a helyes arányokat az RMDSZ vezetésének. A romániai magyarság körében végzett közvéleménykutatások nem egyértelműek. A többség továbbra is a magyar „egypárt” jelöltjeire szavazna ugyan, ám a magyarok negyven százaléka Tőkés László nézeteit támogatja. Aligha kétséges, hogy a magyar nemzeti közösség nem egységes, s könnyen meglehet, hogy a következő választásokra még kevésbé lesz az. Akárhogy is, ez elsősorban a Funarfélék érdeke. A politizáló romániai magyarságot izgató ügy a magyar nemzeti autonómia kérdése. Erről mondta Markó Béla RMDSZelnök, hogy a „radikálisok beszélnek róla, mi pedig csináljuk”. Kérdés, hogy a kis lépések, csendes alkuk politikája meddig elégíti ki a párt táborát. Az is kérdés, hogy véglegessé válike az erdélyi magyar közösségben az a megosztottság, amely az utóbbi évek magyarországi társadalmát jellemzi. Sokan és szorgosan munkálkodtak ezen az utóbbi években. A magyar kormány egyértelműen a Markóvonal mögé állt. Tőkést már korábban szalonképtelenné nyilvánították. Ez en nehéz csodálkozni, ha a püspök magyarországi kampányolásaira emlékezünk. A békés úton elérendő autonómia viszont valódi európai ügy. A régiók, a helyi közösségek, a kulturális azonosságukat őrző egyének önrendelkezési joga a táguló Európában is „felülír ja” az egynyelvű, „homogén” nemzetállam XIX. századi vízióját. Ezt megértetni a román partnerekkel, s még inkább a félelmekkel és komplexusokkal fertőzött román társadalommal, nagyon nehéz lesz. Az RMDSZ egyik legnemesebb politikai célja az, hogy a szülőf öldön tartsa meg az erdélyi magyarságot. Nyilvánvaló, hogy az otthon való boldogulásnak alapvető eleme a jó állampolgári, politikai közérzet. Ezt Erdélyben sokan az autonómia jegyében látják. Ha ez a cél szélsőségekkel rokonítható, militáns politikai megny ilvánulássá válik, úgy a magyar jobboldal eléri célját: sikerül átplántálnia Erdélybe is a két Magyarországról szóló beteg vízióját. vissza Megalakult a bősi tárcaközi bizottság Magyar Hírlap 2003. december 17. Szerző: Szi lágyi A. János Úgy tűnik, nem kívánja a kormány még egyszer elkövetni Dunaügyben a HornNemcsókidőszak hibáit. Tegnapi első ülésén a bősi konfliktus rendezésével foglalkozó tárcaközi bizottság egy tanácsadó testület megalakításáról döntött.
