Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-07
17 valaki azt hiszi, egyedül őnála van a bölcsek köve." Szász Jenő, az Erdély legmag yarabb városának tartott Székelyudvarhely polgármestere történelmi pillanatként értékelte Mádl Ferenc látogatását, emlékeztetve arra, hogy utoljára hatvanhárom évvel ezelőtt lépett székely földre magyar államfő, Horthy Miklós kormányzó személyében. Az erdé lyi magyarság és a székelyek létét éppúgy veszélyezteti a hagyományos közösségek erodálódása, a globalizáció, a kivándorlás - az elmúlt tizenhárom év alatt negyedmillióval csökkent az erdélyi magyarok száma , mint a nemzeti önazonosság elvesztésének kocká zata. Mindezek megakadályozására egyre nagyobb szükség van az egyházakra, a családokra és az iskolákra. "A templomot s az iskolát!" A kolozsvári, 1872es alapítású Ferenc József Tudományegyetem rövid idő alatt a történelmi Magyarország egyik legjelentőseb b intézményévé vált. Utóda, a BabesBolyai Tudományegyetem magyar tagozata (ahol több mint 250 tanár tanít több mint hatezer nappali tagozatos diákot a magyar nyelvre) az erdélyi magyar felsőoktatás egyik meghatározó intézménye. A várost ma egyetemi, könyv tári, tudományos és művelődési egyesületei, iskolái teszik "kincsessé". Sajnos ezek között egyre kevesebb a magyar intézmény. Nem csoda, hogy Erdély szellemi fővárosára esett a választás, amikor - anyaországi támogatással - felvetődött egy erdélyi magyar t udományegyetem megalapításának gondolata. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ma már három helyszínen működik: Kolozsvárott, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, kiegészülve a partiumi keresztény egyetemmel. Igazat állított a nemrég elhunyt Tonk Sánd or professzor, alapító rektor, amikor egyszerre nevezte bátor és merész gondolatnak az egyetem megalapítását. Felismerte, hogy az erdélyi magyarságnak - fennmaradása, nemzeti és kulturális önazonossága, tudományos önbecsülése miatt - szüksége van az anyany elvű felsőokatatásra. Mádl Ferenc a kolozsvári Állami Magyar Operában tartott előadásában hangsúlyozta: az óvodától a felsőoktatásig kiépült anyanyelvi oktatás a szülőföldön maradás legfontosabb eszköze, a legerősebb ellenszer az asszimiláció és az elvándo rlás megakadályozására. A román államnak pedig át kell éreznie, hogy neki is érdeke egy erős, jó európai kapcsolatokkal rendelkező és magas színvonalú, hasznos tudást adó magyar egyetem - és ha érdeke, akkor támogatnia is kell. A nemrég módosított román al kotmány lehetőséget ad egyházi iskolák alapítására. A köztársasági elnök szorgalmazta, hogy a felekezetek éljenek a lehetőséggel. "Rongyosan, szervezetlenül és eszközök nélkül futunk az Európai Unió szekere után - mondta Kató Béla, a Sapientia Alapítvány k uratóriumának elnöke. - Mindent megteszünk, hogy a fiataljaink megfelelő tudassal lépjenek be Európába, mert nincs más vagyonunk. Mindenkire szükségünk van, mindegy, hol tanul, a BabesBolyain vagy a Sapientián, mert nem engedhetjük meg magunknak a tékozlá st, azt, hogy ne vegyünk számot arról, hányan és kik vagyunk. Komolyan vesszük az életet, hiszen el kell számolnunk vele Isten és ember előtt. Minden fiatalt szeretnénk megbecsülni, taníttatni, értékes magyar emberré nevelni." A feltámadt falu "Micsoda nyo morult falu, micsoda végzetesen örök falufalu ez! Rög, kő vályog, burján az elmúlás futó darabjai, itt összeadnak egy örökkévalóságot, mely mindig ugyanaz, s mit az idő nem tud tovaharapni. És ugyanazok az emberek is: megmegújuló buborékai a szomorú föld nek, mely robotolja az örök folytatást" - írja Szabó Dezső 1919ben, Az elsodort falu című művében. Aki ma a Sepsiszentgyörtől mintegy tíz kilométerre fekvő Illyefalvára látogat, annak sok minden eszébe juthat, de az semmi esetre sem, hogy az elsodort falu ban jár. Mert ami Illyefalván az utóbbi tíz évben történt, példaértékű. Mindennek a motorja pedig nem más, mint a kuratóriumi elnökként említett Kató Béla, a település lelkipásztora, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Kató Béla 1988ban került Illyefalvára, ahol (főleg az 1977es földrengés után) minden romokban állt: egy leomlott erődtemplomot és egy - a kommunizmus által nem kímélt - szétvert közösséget talált. A lelkésszel a kezdetekről, a jelenről és a jövőről beszélgettünk. : Milyen érzése kkel, gondolatokkal érkezett az "elsodort faluba"? : Az első gondolat az volt, hogy, újjá kell építeni a várat. Mert akkor az emberek talán elhiszik, hogy életet lehet teremteni a romokon. Amikor elkészült, ki kellett találni, mihez kezdjünk vele. És jött az ötlet: szervezzünk nyári táborokat fiataloknak. Felépült a konferenciaközpont, mely azóta évente száz rendezvénynek ad otthont. Láttuk azonban, hogy nem elég intézményeket építeni, hanem fenn is kell tartani őket, azaz fontos a gazdaság fejlesztése. : Lelkészből menedzser lett? : Hiába beszélek a templomban a reménységről, ha a hétköznapokban nem történik semmi. Éreztem, olyasmit kell elvállalni, amivel másoknak is hasznára lehetek, olyanoknak, akik idővel nálam jobban fognak érteni a gazdasághoz, a vál lalkozásokhoz. 1989 után már lehetett alapítványt szervezni. Így sikerült elkezdeni a munkát, több mint kétezer vállalkozást támogattunk a régióban. Ma már szakemberek dolgoznak körülöttem, nekem csak egy a feladatom, hogy erkölcsi garanciát adjak arra, h a a nyugatiak támogatnak minket, akkor a pénzük nem fog elveszni, mert tisztességesen osztatik szét, a megfelelő elvek alapján. : Honnan kapnak támogatást? : Elsősorban Svájcból. A svájci kormány segített 1992ben a LAM Alapítvány létrehozásában. Korábban több helyen próbálkoztak támogatással - nem egyházi közegben , de a korrupció
