Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-29
11 Trianon óta a magyar kisebbségpolitikát a nyílt vagy burkolt revizionizmus határozta meg. A két világháború között azzal biztattuk a határon túliakat, hogy kisebbségi sorsuk rövid ideig fog tartani, hiszen mi az elrabolt területeket akár erősz ak árán is vissza fogjuk hódítani. Ezt a minden realitást nélkülöző politikát az anyaországi lakosság nagy többsége azért fogadta el, mert elhitte azt a másik hamis állítást is, hogy a nép nyomora az ország megcsonkításából fakad. Pedig a Trianon utáni ors zág az átlagosnál mindig jobb életszínvonalú volt és maradt. Az elszakított területek nagy többségének lakói mindig szegények voltak, s támogatásukkal soha nem dicsekedhettünk. A második világháború után, amikor már megszûnt ennek a félrevezetésnek minden alapja, s a Trianonban elvesztett területeknek békés visszakerüléséről sem lehetett nyíltan beszélni, előálltunk az új indokolással: hátrányos helyzetük meg fog szûnni, mert az internacionalizmus nem tûri az etnikai megkülönböztetést. Ennek a mesének azon ban már nem volt hitele. A szocialista rendszer összeomlása után jött a harmadik indoklás: a határok el fognak tûnni. Ebben már volt realitás. Szlovákiában a magyar kisebbség számára a határok elszakító szerepe néhány év múlva valóban meg fog szûnni. Nem igaz ez az erdélyi magyarságra. Most azzal biztatjuk őket, hogy maradjanak szülőföldjükön, viseljék mostoha sorsukat, hiszen néhány éven belül Románia is EUtag lesz. Ez még egyáltalán nem biztos, de ha az lenne, akkor is nemzedékeknek kell felnőniük, amí g elérhetik az anyaországiak életszínvonalát. Az ő hitegetésük erkölcsileg is hamis. Szabolcsból oda költözik a lakosság, ahova akar, de Romániából ne jöjjön ide. Ez nem más, mint burkolt revizionizmus. Ha Románia EUtag lesz, az ottani magyarok kivándorl ása a mainál nagyobb arányú lesz. Nemcsak hozzánk, de a nálunk sokkal gazdagabb EUországokba is. Vagyis ebben az esetben felgyorsul az erdélyi magyarság apadása. Az Ukrajnában és Szerbiában élő magyarokat még azzal sem lehet biztatni, hogy e két ország a belátható jövőben EUtag lesz. Ráadásul e honfitársainkra vár a hozzánk képest legnagyobb szegénység és a feltartóztathatatlan beolvadás. Ideje volna végre tudomásul venni, hogy a trianoni határok sérthetetlenek, az EU is azoknak tekinti őket. A kisebbsé gben élő magyarokat érintő politikánknak mindenekelőtt arra kell őszinte választ adnia, joga vane az anyaországban élő magyarságnak elvárni, hogy határon túli testvéreink tartósan erkölcsi és anyagi hátrányt szenvedjenek. Erre még akkor sincs jogunk, ha r eális alapja van annak, hogy hátrányos helyzetük belátható időn belül véget érhet. A határon túl szenvedő magyaroktól azért is fél a közvélemény, mert irigy, azt hiszi, hogy hazatelepülésük a mi helyzetünket nehezíti. E tévhit ellen senki nem érvel, pedig csak néhány történelmi tapasztalatot kellene elmondani. A második világháborút követő német gazdasági csodának az volt az egyik alapja, hogy a mienkénél mintegy háromszor sûrûbben lakott, háborús pusztításoktól szenvedő országban tízmillió honfitársukat befogadták. A japán gazdasági csoda olyan országban következett be, ahol a lakásra, földmûvelésre és ipartelepítésre alkalmas területre vetített népsûrûség tízszerese a miénknek. Aligha vitatható, hogy nálunk az anyaország fogyó lakossága mellett a gazda sági teljesítményt, az egy lakosra jutó jövedelmet növelné minden, nem elhamarkodott hazatelepítés. Azt, hogy mit kellett volna, illetve mit kell a jövőben tennünk, a németek háborút követő gyakorlata bizonyítja. Ôk nagy anyagi áldozatok árán is támogatták minden olyan német hazatelepítését, aki nem számíthatott rá, hogy az anyaországiakhoz hasonló színvonalon élhessen. Ezt jellemzi, hogy az államilag szervezett hazatelepítés csak azokat az országokat érintette, amelyek a belátható jövőben nem lesznek EUt agok. Romániából drágán vitték haza a szászokat. A támogatott befogadásához elég volt, ha az egyik nagyszülő neve német volt, és a kérelmező néhány szavas mesét, éneket el tudott mondani. Mindennek eredményeként a mai Németországban a csökkenő természetes népszaporulat ellenére, húsz százalékkal több német él, mint a második világháború idején. Milyen politikát követhetünk a határokon túl élő magyarokkal kapcsolatban? A szlovákiaiak esetében - szerencsére - már nem a politika dönt. De a Romániában élőket n e áltassuk, hogy az ország EUtagsága a közeljövőben várható. Nem reális abban reménykedni, hogy az idetelepültek jelentős anyagi támogatásban részesülnek, de nem szabad fékezni őket. A Szerbiában élők hazatelepítését az államnak kell szerveznie és támogat nia, mert egyrészt ők nem lesznek EUtagok, másrészt számuk az erdélyi magyarokéhoz viszonyítva nem olyan nagy, hogy beépülésük nagy áldozattal járna. Az Ukrajnában élőknek anyagi támogatást is kell adni, mert az ott élők többsége nincs abban a helyzetben, hogy áttelepülhessen.
