Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-29
8 Először szinte értelemszerűen az aradi emlékmű körüli viharokról esik szó. Domokos figyelmeztetett, hogy a román közvéleménynek még az iskolázottabb része is csak az 1867 utáni Magyarországról, az Osztrák – Magyar Monarchi a koráról tud valamit. Hogy volt itt egykor egy önálló magyar királyság, amely fontos szerepet játszott Európában, arról nem nagyon tudnak Romániában. Arról sejtelme sincs a román közvéleménynek, hogy a XIII – XIV. században nem kis részben a magyar államisá g hatására alakultak ki a Kárpátokon túli román vajdaságok, hogy Magyarország, Erdély milyen szerepet játszott az önálló román kultúra, a nemzettudat kialakulásában. Az viszont mindennapos téma, mennyi sérelmet szenvedtek el a románok a dualizmus időszakában, különösen a múlt század első évtizedében. Így aztán a román társadalom többsége ma is fél a magyar veszélytől. Így aztán, ha olyasmi kerül szóba, mint az aradi emlékmű, reflexszerűen jelenik meg a felháborodás, a tiltakozás. – Sajno s – mondja az író – azt a magyar sajtó sem tette világossá, hogy az aradi emlékmű – a román értelmezés szerint – nem elsősorban a Habsburgok által kivégzett magyar főtiszteknek állít emléket. Zala Györgynek, a budapesti Hősök terén álló emlékmű készítőjéne k 1890. október 6án felavatott aradi kompozíciója a románok számára inkább a millenniumi magyar nemzeti felbuzdulás megtestesítője, mint a gyász kifejezője. A szobrász alkotásának központi nőalakja, Hungária fejére Szent Margit koronáját helyezte, a bal k ezébe pedig Szent István kardját adta. A mellékfigurák – az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos pedig a hősiesség és az önfeláldozás kultuszát hirdetik. Mindezek alatt helyezkednek el – a néző számára nem túl szembetűnőe n – az aradi vértanúk körplakettre mintázott, domborművű arcképei. Az aradi szoborcsoport tehát a románok számára nem a vértanúk emlékműve, hanem a történelmi Magyarország apoteózisa. Így nem tekinthető váratlannak a kompozíció újonnan történő felállítása hírére kitört felháborodás. Hogy miként születhetett meg a magyar és a román miniszterelnök közötti megállapodás a szoborcsoporttal kapcsolatban? – Ez bizony nehéz kérdés – sóhajt Domokos Géza. – Sokat olvastam erről a magyar lapokban, de egy szót sem tal áltam róla a román újságokban – mondja. – Az igazi kérdés tehát az, hogy volte valójában megállapodás. – Sajnos – folytatja – az utóbbi években hozzászokhattunk, hogy politikusaink hajlamosak úgy értékelni egyáltalán nem egyértelmű helyzeteket, utalásokat , mint ha azok kedvezőek volnának a magyarság számára. Ez történt a státustörvény esetében is. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, vélekedik Domokos, hogy némelyek szerint a romániai magyarság úgyszólván minden bajának a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az oka. Úgy gondolják tehát, hogy nem a romániai valóságban kell a hibát keresni, hanem az RMDSZ politikájában. S ahogyan a szövetség belső ellenzéke egyre inkább külső ellenzékké válik, úgy lesz ez a baj mind súlyosabb. Persze az ellenzék jelenlegi magata rtását lehet azzal magyarázni, hogy nagy megrázkódtatást okozott számára Tőkés Lászlónak az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztétől való megfosztása. Ez súlyos döntés volt Tőkés László személyes méltósága szempontjából, de hívei szempontjából is. Azoknak az e mbereknek a szempontjából, akik több mint egy évtizede esküsznek a püspökre, akik számára ő sohasem lesz más, mint a temesvári hős, aki megmondja az igazat, aki először törte át a félelem, a hallgatás falát. Ami Aradon történt, az tagadhatatlanul hozzájár ult a magyarság – elsősorban a székelyföldi tömbmagyarság – radikalizálódásához. Bizonyos, hogy felgyorsította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) október 26án történt létrejöttének és a Tőkés László által március 15én kezdeményezett Erdélyi Magyar Nemzeti T anács (EMNT) kiépülésének folyamatát. Igaz, már az Orbánkormány választási veresége után Romániában is számos polgári kör alakult, amelyek például Nagyváradon megalakították a Magyar Polgári Egyesületet, Marosvásárhelyen létrehozták a Polgári Mozgalom Tan ácsát. Ezek be kívánnak kapcsolódni a valójában még csak ezután megalakuló EMNT tevékenységébe. Ámde nagyon nehezen mérhető, mekkora ezeknek a szervezeteknek a társadalmi beágyazottsága, elismertsége – mondja Domokos Géza. Igaz, egy eléggé megbízható megmé rettetés már volt, teszi hozzá. Az októberi népszavazás. Mind az RMDSZ ellenzéke, mind a NagyRománia Párt a referendum bojkottálására, illetve a nemmel való szavazásra szólított fel. A románok körében volt hatása a bojkottfelhívásnak. Hogy milyen mértékbe n, az nehezen felbecsülhető, mert a választók távolmaradása a politikai kiábrándultsággal is magyarázható. A referendumot valójában a magyarok szavazatai mentették meg. Ők ugyanis megértették, hogy mi annak a jelentősége. Kétségtelen, hogy a népszavazás ér intetlenül hagyta az alkotmány ama kitételét, amely szerint Románia egységes,
