Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-21
5 A földrésznek – most először – globálisan kell tekintenie történelmére, miután határozottan és egyértelműen a békét és az együttműködést – a belső együttműködést és a világ többi részével való együttműködést – választotta. Anélkül, hogy ezeken munkálkodna, a közös építő vállalkozás együttes folytatásához szükséges kompromisszum oknak sohasem lesz elég szilárd támasza. Újra meg újra láthattuk az elmúlt ötven évben: minden előrelépés tudáson és megértésen alapuló előrelátást feltételez mindegyikünk részéről, és annak újrafelfedezését, hogy mi egyesít bennünket. A bővítés csak meger ősíti ennek szükségességét. Európát évszázadokon át a folyvást megújuló kereskedelem vitte előre, s ez a szüntelenül megerősített emberi egymásrautaltság túlélt minden összeütközést és pusztulást, amely Európát sújtotta. Ám e történelmi kálváriája során E urópa szembetalálta magát a XX. században a legfőbb gonosszal, az emberi lényeg tagadásával a koncentrációs táborok rémségeiben, a módszeresen tervezett emberirtásban. Európa tanult a történelmi leckéből, s kellően éber – éppen ez nagy előrelépésének fő ok a. Már az a veszély fenyegette, hogy örökre elvész, de az ellenségeskedő testvéreket összebékítve, túllépve minden ideológiai harcon és a kirekesztés minden formáján, Európa újjáépült. Ez a visszafordíthatatlan, tudatosan választott, szervezett béke, amel yet Európa felépített, a népek, a felfogások és a vallások békéje. A történelmi emlékezés ilyetén módja lényegi vonása Európának, mivel ez élő, aktív, előrevivő emlékezés egyszerre hagyomány és jövő. A különféle történelmű, örökségű és felfogású országok kezdtek úgy tekinteni magukra, mint közös – kézzelfogható és erkölcsi, e világi és vallási – örökség hordozóira. Az unió tagjai, amelyek osztják a demokrácia és az emberi méltóság tiszteletének értékeit, egységükben és intézményeikben látják saját identit ásuk garanciáját, de egyszersmind annak legjobb módját is, hogy érvényesítsék érdekeiket a nemzetközi rendszerben. Különbözőségeink kölcsönös elismerése és intézményesítése már önmagában is egységesítő tényezővé vált. Európa mindig másokhoz való viszonyáb an alakította magát. Az európai eszme a belül és a kívül közti csapongások révén bontakozott ki. Elismeri eredetünk különféleségét, a külső hozzájárulás értékét és a folytonos újjáépítés szükségességét. Az önvizsgálathoz Európának ki is kell lépnie önmagáb ól. Haladása közben az európai integráció fél évszáddal ezelőtt elkezdett folyamata kiszélesedett annak újrafelfedezésével, tanulásával, hogy mi egyesít bennünket, és melyek azok a különbözőségek, amelyek gazdagítanak. A közös identitás e fokozatos kialak ítása, amely megszilárdítja a nemzeti identitásokat, és egyúttal meg is újítja a világ többi részéhez intézett európai üzenetet, egyre világosabban az építés legfőbb, az egész kontinenst szervező elvévé válik. Az európai identitás kérdésének felvetése mag a után vonja Európa felelősségi körének újbóli meghatározását. Nagyobb kollektív fegyelem felé kell haladnunk, de ennek kevés jelét tapasztaltuk a szovjet veszély megszűnése óta. Időbe került, míg az európaiak felmérték az utóbbi évtizedek zűrzavarát. Ez n em is megy a gondolkodási sablonok elvetése nélkül, önálló gondolkodás nélkül. A koordináció útján történő egyesítés folyamatának eredményeként az unió a továbbiakban is saját mindennapi gyakorlatából fejlődik ki – a különféle identitások újbóli összeille sztéséből, a folyamatos kommunikációból. Legjobb példája ennek az a tény, hogy az unió összes nyelve használatos az összes európai intézmény központjaiban. Európa a csereforgalom, kereskedelem során és révén szakadatlanul épül, s ebben egyszerre serkenti a z együttműködés és a versengés. Az új keletű gazdagság, amelyet a közös piac, a közös valuta megteremtése, a törvényhozás harmonizálása, az infrastruktúra koordinálása és a legkorszerűbb technológiák mozgósítása hozott magával, már nem csupán megszilárdít andó vívmány, hanem kötelező szint is, amelyre fel kell hozni az új tagokat is. Néhányak műve mindenki számára joggá vált. Az ifjabb nemzedékek ma már keresztülkasul bejárják az
