Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-04
13 Átfogó, stratégiai célkitűzéseket illetően meg fogjuk találni a közös cselekvés, az együttm űködés alapjait – hangsúlyozta a köztársasági elnök, aki arról is szólt, hogy konkrét ügyekben a részt vevő országok érdeke eltérhet egymástól, ez azonban – mint mondta – természetes egy nemzetközi együttműködés esetén. Aleksander Kwasniewski lengyel köz társasági elnök szerint a visegrádi együttműködés folytatása önmagában érték, hiszen a korábbi évek komoly eredményeket hoztak. Václav Klaus cseh államfő szerint a jövő májusi uniós csatlakozás semmilyen törést nem fog okozni a visegrádi országok együttműk ödésében. Rudolf Schuster szlovák köztársasági elnök úgy vélte: a V4 eleven marad az európai uniós csatlakozás után is. vissza Politikai éretlenség az EUtagságra? Világgazdaság 20031104 Szerző: Fóris György Utoljára kapnak bizonyítványt a jövőre csatlakozó országok az Európai Bizottságtól, midőn szerdán közzéteszi átfogó jelentését a tárgyalásokon vállalt kötelezettségek eddigi teljesítéséről. Elvben jövő év elején jöhet még egy táblázatszerű ös szesítés arról, hogy volte változás addigra a mostani figyelmeztetésekhez képest – de ez minden. A következő – immár tétre menő – megméretésre tagként kerül majd sor, részint a piacon, részint az alapszerződésekhez képest Brüsszelben (midőn a bizottság a zt mérlegeli: valamely tag megsértie az alapokmányt), részint még egy további terepen: az uniós politikai arénában. Az eddigi éves jelentések mindig hűségesen kitértek a politikai kritériumok tagjelölteknél látható teljesítésére is, de szinte soha a polit ikai (tagsági) érettségre. A mérhető kritériumok esetében ittott mindig akadtak korrigálásra javasolt témakörök. Az érettséget sohasem osztályozták. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne erről is (köz)vélekedés. Brüsszeli tudósítóként úgy hozta a sors, hogy a közelmúltban több befolyásos EUszemélyiség által tartott háttérbeszélgetésen is módomban állt jelen lenni. Kétszer is bekövetkezett az a beszélgetésfordulat, amelyben Lengyelország, majd rögtön a nyomában Magyarország került szóba. A lengye lek a tárgyalásokban úgymond szélsőségesek, alig ajánlanak, csak követelnek, szinte alig vesznek részt kompromisszumépítésben, miként általában is alig mozognak uniós színtéren, mivel mindent ural számukra a belpolitika. Még ha fel is lépnek a közösségi sz ínpadon, láthatóan akkor is kizárólag csak a hazai közönségnek játszanak – és így tovább. Erre mondta azt az említett két beszélgetés egyikén a meghívott Nagy Vendég, hogy azért is van ez így, mert Lengyelországban „a politikai kultúra ma még láthatóan ére tlen…”. Majd mivel történetesen szemben ültem vele, önkéntelenül is rám nézett, és nem kevésbé önkéntelenül azzal folytatta: „De önöknél sem mindig jobb ám…” Vajon mire is mondta ezt? Nehezen megfogható terepről van szó. Itt nincs „acquis”, itt nem lehet „teljesítési táblázatokat” fabrikálni. Csupán viselkedési minták vannak, amikhez képest jelenségek, példák sorát lehet csak – felvetve az önkényes választás vá dját – összehordani. Ténykérdés például, hogy sokszor felszisszenő visszatetszést kelt, ha egy adott országbeli politikus a nemzetközi fórumon belpolitizálni kezd. És itt most teljesen mindegy, melyik félről van szó: lehet az kormánypolitikus, amelyik a hazai ellenzéket akarja ebben a körben is látványosan megcáfolni, lehet az utóbbi is, midőn elvbarátai körében panaszkodik nemzeti kormánya ilyenolyan fellépésére. Meglehet, a helyszínen a közvetlen partnerek nem mutatják. De utólag, például az effajta há ttérbeszélgetésekbe sokszor visszacsorog végül, hogy alapvetően feszélyezte őket. Éretlenségnek tűnt fel előttük a hazai szennyes külső fórumokon való kiteregetése.
