Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-18
8 Közösségi létünk szempontjából gyakorlati je lentőséggel bír, ha történelmi egyházaink és közösségeink mielőbb birtokba vehetik elkobzott ingatlanjaikat, és azokat újra a közösségi megmaradás és gyarapodás szolgálatába állíthatnák. Szimbolikus kisugárzásán túl gyakorlati jelentősége lenne a többször megígért, de mindeddig elodázott állami finanszírozású magyar egyetemünk visszaállításának is. Végül, de nem utolsósorban, ismerve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Andreas Gross képviselő nevéhez fűződő, 1334/2003 sz. ajánlását, amely a nemzeti alapú kulturális és regionális autonómiák intézményét pozitív megoldásként javasolja, egyaránt szimbolikus és reálpolitikai fontosságú lenne, ha Miniszterelnök Urak magas szintű védnökségével, az európai stabilitás megerősítése érdekében, elkezdődne egy va lós politikai párbeszéd az erdélyi magyar nemzeti közösség kulturális és regionális autonómiájának törvényi garanciáiról és gyakorlati megvalósításáról. Mindezen gondolatokat ajánljuk szíves figyelmükbe a román – magyar miniszterelnöki csúcstalálkozó előes téjén, kívánva eredményes tárgyalást mindannyiunk – románok és magyarok – közös európai jövője érdekében. Bukarest, 2003. szeptember 22. Megkülönböztetett tisztelettel Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Ügyvivő Testülete vissza Nastase átveri Medgyessyt Kapu 2003. október Szerző: Asztalos Lajos A magyar miniszterelnök bukaresti látogatásáról szóló híradásokban meglepetéssel láthattukhallhattuk, hogy eddigi megnyilvánulásaihoz – s egyben az MSZPs politikusok megnyilvánulásai hoz – viszonyítva, milyen erélyesen állt ki az aradi Szabadságszobrot illetőn. Amint mondta, a román féltől nem vár el egyebet, mint azt, hogy betartsa két évvel ezelőtt tett ígéretét, azt, hogy a szobrot az idén felállítsák. Ez azonban a tavaly december elseji Kempinskybeli önfeledt poharazgatás, a folyó év júliusi hortobágyi kacsamészárlás után sem hatotta meg a román miniszterelnököt. Aki ügyesen mellébeszélve azzal hárította el a szobor újbóli felállítását, hogy akár egyebekben, folytatni kívánják a tárgyalásokat, a szobor felállítását pedig egy közös emlékparkban tartja elképzelhetőnek. Vagyis a szoborállításból semmi sem lesz. Mi ennek az oka? Tudnunk kell, hogy a magyar félnek, vagyis a jelenlegi MSZP – SZDSZ kormánynak nincs határozott nemzeti politikája. Mint ahogy azelőtt sem volt, s az MSZMPnek sem volt. Ez tehát a kádári időkig visszanyúlik, amikor a magyar fél, a szovjetekhez való rendíthetetlen hűség jegyében, a nagy nemzetköziségen kívül más politikát elképzelni sem tudott. Vagy nem akart. Kádár János 1958ban Marosvásárhelyt és Kolozsvárt tett látogatásán kij elentette, Magyarországnak Romániával szemben nincs területi igénye, a román elvtársak a nemzetiségi kérdést példásan oldották meg, a romániai magyarság jó kezekben van. Ezt követőn a magyar fél a határon túli magyarságot lényegében nem létezőnek tekintett e. Jól emlékszünk arra, hogy ugyancsak 1958ban, az 56os forradalom vérbefojtása után ránehezedő ENSZnyomás alól szabadulandó, s a világnak megmutatandó, hogy nemcsak be, hanem kivonulni is tud, Hruscsov, föltehetőn pillanatnyi elmezavarában – elképzel ni sem lehet, hogy ne lett volna tudomása a román „elvtársak” nacionalizmus iránti mélységes vonzalmáról – kivonta Romániából a szovjet csapatokat. Nos, a román „elvtársaknak” több se kellett. A vörös álarc leple mögött már jócskán izmosodó nacionalizmusuk egyből kibuggyant. Első lépésként a magyar „szeparatizmus” fellegvárának kikiáltott
