Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-03
12 ezt meg is kapja – nagyon helyesen. Most viszont úgy látszik, más idők járna k, és a fideszes vezetőknek ellenzékben mások az elvárásaik nemzetközi ügyekben is. De nehogy azt higgyük, hogy a strasbourgi affér pártpolitikai vagy belpolitikai szempontból a leginkább lehangoló. Távolról sem ez a helyzet. A fideszes küldöttség idétlen kedésének fő célja ugyanis gyaníthatóan egy fontos és egészében kifejezetten eredményes látogatás leminősítése lehetett. Egy olyan kormányfőt próbáltak Németh Zsolték kisszerű számítások alanyává degradálni, aki egy páneurópai fórumon éppen tegnap osztatla n elismerést váltott ki az általa előterjesztett magyar javaslattal egy nemzetközi kisebbségkutató központ magyarországi létrehozására irányuló bejelentésével. E vizit hozadékát a fideszesek csínye nyilván nem csökkenti érdemben. A botrányról pedig legfel jebb annyi marad meg majd, hogy valami megmagyarázhatatlan okból a magyar ellenzék 2003 októberében Strasbourgban Zsirinovszkij színvonalára süllyedt egy fontos nemzetközi fórumon. vissza Vita a kettős állampolgárságról A tu sványosi táborban Orbán Viktor igen határozottan állt ki a vajdasági magyarok kettős állampolgársági igénye mellett. Elmondotta, hogy nincs a világon még egy ország, még egy nemzet, melynek kormánya egy ilyen geostratégiai konstellációban vonakodna határoz ottan lépni. Sejteni lehetett, hogy kemény szavait a magyarországi külügy nem hagyja szó nélkül. Így is történt. Bársony András politikai államtitkár idevágó nyilatkozatának részleteit közhírré tette az MTI. Érdemes ebből szemezgetni: "Önmagában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhető el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhető legyen. …"Vég nélküli procedúrákhoz vezetne, hogy ki milyen etnikumhoz tartozik. … Nincs Magyarországon politikai akarat arra, hogy olyan törvény szülessen, amely származás szerint diszkriminál, mert az a magyar demokrácia minden emberi és erkölcsi elkötelezettségét meg kérdőjelezné." Mindehhez a Népszabadság még azt a Bársonyidézetet is hozzáteszi tudósításában, hogy "Innen csak egy lépés lenne, hogy a nem magyar etnikumúak pedig hagyják el az országot." Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy kontextusból kiragadott idézetek kel zsonglőrködöm, két dolgot szögeznék le. Az egyik, hogy az MTI mondatszelekcióját mindeddig nem kifogásolta a külügy, a másik, hogy ezek a mondatok kontextustól függetlenül önmagukért beszélnek a csúsztatásaikkal és önellentmondásaikkal együtt. Az első két mondat a D 209es korszak egyik újabb tájékoztatási bravúrja. A magyarság okán kapott állampolgárság, melyhez az adott ország többi állampolgára is hozzáfér. Remek! Könnyen észrevehetjük, hogy Bársony ugyanazt játssza, mint az egész román politikai el it a státustörvény ügyében: összekeveri a vállaláson alapuló nemzeti hovatartozást az adottságnak tekinthető származással, a vérségi kötelékkel, majd ezutóbbi szempont beemelését a politikába megpróbálja preventíve hitelteleníteni. Végső soron, ha nem húsb a vágó kérdésről lenne szó, még akár meg is sajnálhatnánk a külügyi prominenst. Hisz igen kínos bármit is kitalálni, mesterséges kifogásokat hadrendbe állítani, amikor a kormány nem hajlandó egy olyan kézenfekvő megoldáshoz folyamodni, amelyet az érintett magyar nemzetrész politikai elitje és a közösség tagjainak elsöprő többsége példás egységben igényel, amellyel szemben az érintett trianoni utódállam politikai vezetése is nyitott, amely eurokonform, s amely reális megoldás jelentene egy igen rövid időn be lül akuttá váló problémára. Mellesleg azt se felejtsük el, hogy a demokratikus normákra kínosan ügyelő Németország, az EU legjelentősebb tagállama ma is hatályos állampolgársági törvényének megfelelően éppenséggel vérségi szempontok alapján adott állampolg árságot több millió embernek. A származás alapján megadott állampolgárságtól a nem magyar etnikumú állampolgárok kitoloncolásáig (az egyik egyébként alkotmányos, a másik alkotmányellenes lépés lenne, ami bármiféle demokratikus államban a legfontosabb vízv álasztó) a távolság legalább akkora, mint az 56os mártírokról való 1988as megemlékezéstől a Grósz Károly által ugyanazon év decemberében emlegetett fehérterrorig. Nem véletlenül: mindkettőnek azonos a forrása, a tényekkel szemben igen kíméletlen manipula tív tájékoztatás, a köznapi józan észt is semmibe vevő szocialista logikai terror. A szocialisták persze ezúttal is a jobboldalra mutogatnak. Bársony András már idézett nyilatkozatában kitért arra, hogy Orbán Viktor 2001ben maga is "időszerűtlennek" nevez te a kérdést. Kovács Lászlónak rég
