Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-03
13 bevett szólama, hogy a FIDESZ 1998as választások előtt kettős állampolgárságot ígért a határon túli magyaroknak, amit kormányra kerülve nem volt hajlandó teljesíteni, ebből lett státustörvény, amely végül még a FIDESZko rmány alatt kedvezménytörvénnyé silányodott. Mindebből annyi igaz, hogy a FIDESZ nem az állampolgárság útján indult el, amikor jogi kapcsolatot kívánt teremteni az elszakított területeken élő magyar közösségek egyes tagjaival, hanem diplomáciai szempontból kevésbé kockázatosnak ítélte a "státusteremtést." A FIDESZ (sajnos) nem ígért soha kettős állampolgárságot sem 1998 előtt, sem utána. Kedvezménytörvényt pedig Kovácsék csináltak a státustörvényből. Ugyanakkor nem kétséges, a kettős állampolgárság ügyében a jobboldalnak is van adóssága. Persze a két nagy tábor felelősségét nem lehet egybemosni. Az sem mindegy, hogy ki milyen megfontolásból utasít el egy adott nemzetpolitikai megoldást. A baloldal elsősorban attól fél, hogy a határon túli magyarok szavazati joghoz jutnak, míg a jobboldal az elcsatolt magyarlakta területek kiürülésétől tart. (Egyébként mindkettő elhárítható fantomveszély: szavazni most is csak annak lehet, akinek állandó bejelentett lakcíme van Magyarországon. S amennyiben a Magyarok Világszöv etsége által ismét a közméltóságok figyelmébe ajánlott, 2000 augusztus 20ára elkészített külhoni állampolgársági törvényjavaslatból indulunk ki, s az állampolgárságot már nem kötjük a letelepedéshez, akkor a baloldal gondja is megoldódott, s attól sem kel l tartani, hogy kiürül a magyar szállásterület idegen uralom alatt álló része.) Az tény, hogy a FIDESZ álláspontja változott a határon túli magyarok anyaországi státusának tárgyában. Vélhető, hogy ennek az az oka, hogy számításaik nem váltak be, hogy nemcs ak a trianoni utódállamok magyarellenes politikai vezetése tiltakozott a státustörvény ellen, hanem uniós tisztségviselők is kifogásolnivalót találtak benne. (Verheugen, Jürgens) Bebizonyosodott, hogy sokkal szerencsésebb lett volna eleve a többes állampol gárság bőséges Uniós és Unión kívüli precedensanyaggal rendelkező iránycsapásán elindulni. Mindazonáltal örülni kell annak, hogy a FIDESZ ezt felismerve nem ragaszkodik csökönyösen az elkövetett hibához, amint azt egyes esetekben (például az MVSZ tönkret ételének kérdésében) tette. Örülni kell annak, hogy a párt inkább vállalja, hogy következetlennek állítsa be a baloldal, amiért a kettős állampolgárság kérdésében álláspontot váltott, de kiáll emellett a rendkívül fontos stratégiai cél mellett. Az is tény, hogy most sokkal aktuálisabb a probléma, mint mondjuk 2001ben volt, hisz küszöbön áll egy nemzetrész elszigetelése az anyaországtól. Ráadásul a szerb vezetés permisszivitása külön indokolttá teszi, hogy a magyar fél mielőbb lépjen ebben az ügyben. Sokakn ak meglepetést okozott, hogy Kovács László bejelentette: hajlandó tárgyalni a kettős állampolgárság kérdéséről az érintettekkel. Élnék a gyanúperrel, hogy ez csak fesztív gesztus, majdan azt igazolandó, hogy megpróbáltuk azt, amit majd menet közben leszabo tálunk. Attól még egy dolgot nem szabad tenni, még akkor sem, ha tisztában vagyunk Kovács László politikai alapállásával: elítélni a jó irányban tett lépéseket. A magam részéről üdvözlendőnek tartanám, ha a vajdasági magyarok kettős állampolgárságának ügyé ben sikerülne nemzeti konszenzusra jutni, mint ahogy annak idején a státustörvény ügyében sikerült. Mert ugye a nemzeti konszenzus, mint azt egy anyaországi politikus barátom mondotta, azt jelenti, hogy minden párt egyetért egy nemzetpolitikai alapkérdésbe n, az SZDSZt leszámítva. vissza Borbély Zsolt Attila (Temesvár) Dzurinda vis Kovács Az okos és nagy diplomáciai érzékkel rendelkező szlovák miniszterelnök hónapok óta fenyegetődzik, hogy a kiherélt – immár semmit sem érő – kedvezménytörvényt nem engedi végrehajtatni Szlovákia területén. Ezt az álláspontját némileg megváltoztatta a napokban az EU sugalmazása alapján. Ezzel újból kijátszotta a "magyar kártyát", ami újabb néhány szavazatot fog jelenteni a következő választás okon, de nem ez volt az elsődleges célja! Minden külpolitikában jártasabb személy tudja, hogy ez nem egyéb, mint egy alaposan felfújt "MÜBALHÉ", amelynek egyedüli célja a kudarcot kudarcra halmozó Kovács külügyminiszter megfélemlítése. Az elkövetkezendő tá rgyalások alkalmából, Dzurinda – minden valószínűség szerint – fel fog ajánlani Kovács elvtársnak egy cserét, ami valószínűleg így hangzik: Kovács elvtárs! Ha maguk elfeledkeznek a benesi dekrétumokról, és elejtik BősNagymaros ügyét, mi nem fogjuk kifogás olni a maguk kedvezmény törvényének szlovákiai alkalmazását.
