Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-31
10 voucherrendszer is. Mind a két ország polgárai számára lehetővé válik az ingyenes és hosszú távú, egy, vagy akár ötéves időtartamú, többszöri belépésre jogosító vízu mok beszerzése. Ilyeneket igényelhetnek azok is, akiknek erre gazdaságiüzleti kapcsolataik fenntartása érdekében van szükségük. A vízumok kiadása mindkét szomszédos országban megfelelően halad – tájékoztatott Tóth Tamás külügyi szóvivő. Igaz ugyan, hogy a határon túlról érkeztek jelzések hosszabb sorban állásról, ám onnan származó információink szerint sincs szó jelentősebb fennakadásokról. Tóth azt mondta: a beérkező kérelmeket minden helyszínen igyekeznek az adott napon elbírálni. A szóvivőnek arról ni ncs információja, az igénylők milyen arányban folyamodnak hosszú távra érvényes vízumokért. Az üzleti és hivatalos vízumok aránya meglehetősen alacsony, naponta helyszínenként négyöt készül. Arra is van lehetőség, hogy szükség esetén egyes határátkelőhe lyeken – Záhonyban, illetve Tompán, Hercegszántón és Röszkén – helyben igényeljenek vízumot az utazók, ám Orodán Sándor, a határőrség szóvivője óv ettől a megoldástól. A határőrség ugyan technikailag felkészült, ám ha sok kérelmet kapnának az átkelésekkor, az torlódásokhoz vezethetne. Az ukrán – magyar határon tegnap megnőtt a forgalom, mondta. Az utolsó vízummentes napokat kihasználók ugyanis „türelmi időt” kapnak: nem indokolt sürgősen visszautazniuk, a megszűnő szabályok szerint harminc napot Magyarországo n tölthetnek. vissza Az orwelli év Heti Válasz 2003. október 31. Szerző: Duray Miklós Az Orwellcentenárium alkalmából, 1984 jegyében és címmel kétnapos nemzetközi konferenciát rendeztek október közepén a Terror Háza Múzeumban. Az 1984es év eseményeit, politikai folyamatait felelevenítő és elemző résztvevők között volt Duray Miklós neves felvidéki magyar író és politikus, akinek ott elhangzott előadását közöljük az alábbiakban. . 1984. május 10én, szokásom szerint reggel negyed hét tájban indultam el otthonról. Mikor kiléptem a kapun, szokásomhoz híven körülnéztem, hogy vane a közelben megfigyelő, gyanús autó, vagy sétále valaki a közelben olyan látható szándékkal, hogy ellenőrizni akarja, mun kába induloke, vagy sem. Ezután lementem az autóbuszmegállóhoz, és felszálltam az elsőként érkező városi buszra, majd átszálltam egy trolibuszra. A troliban a jegykezelő masina mellett megpillantottam egy ismerősnek tűnő arcot. Rémlett, hogy a börtönből emlékszem rá. Az orvos asszisztense volt. A főnöke nem tudott különbséget tenni a szimulánsok és a betegek között. Ő viszont biztos szemmel mindenkit csalónak minősített. Nem vagyok babonás, de úgy éreztem, hogy e szürke arc feltűnése nem jó jel. Több mint egy éve nem láttam, pedig mindennap erre utaztam. Kicsit meg is borzongtam. Ő is megnézett engem, lehet, hogy felismert. A végállomáson leszálltam a járműről, és mentem a dolgomra, a munkahelyemre. Úgy láttam, hogy nem követ senki. Az irodámba a nap fol yamán gyakran benézett az egyik kollégám. "Azt hittem, hogy nincs itt senki" - mondta. Folyamatosan ellenőriztek, így ezúttal sem tűnt fel az érdeklődése irántam. Hozzászoktam, hogy néhányan állandóan belebámulnak az irományaimba. A fülem és a szemem folya matosan periferikus érzékelésre volt beállítva, így szinte már azt is tudtam, hogy mi történik a hátam mögött. Mikor véget ért a munkaidőm, gyorsan elhagytam az irodaépületet. A vállalat vezérigazgatója utasítást kapott, hogy tiltsa meg nekem a munkaidő utáni bennmaradást a házban. Elindultam egy ismerősömhöz, akitől egy csomagot kellett átvennem. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy nem indulhatok el egyenesen hozzá, hanem egy nagy kört kell leírnom a városban. Felszálltam a belváros felé közlekedő egyik autóbuszra. Észrevettem, hogy a busz elindulása előtti utolsó pillanatban felugrott valaki a busz lépcsőjére. Gyanút fogtam, mert felém tolakodott, ezért a következő megállónál kiszálltam. Ő bennrekedt az autóbuszban. Átgyalogoltam egy villamosmegállóhoz, és felszálltam a város felé közlekedő járatra. A követőmnek vélt ember eltűnt.
