Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-09
11 volt a tekintélyt képviselő állandó uniós elnök kinevezésének, viszont a külpolitikai vétójog védőjeként csupán a tagá llamok akaratát végrehajtó gyenge közösségi külügyminisztert akar. Németországban - az uniós külügyminiszteri pozícióra kacsingató Joschka Fischer pátriájában - az ellenkezőjére hajlanak, nem zárkózva el a többségi szavazás bevezetésétől még a közösségi kü lpolitikában sem. Az igazán heves csetepaté azonban olyan ügyekben várható, ahol a javaslat nagyon is egyértelműen állást foglal, csak éppen nem mindenki tetszésére. Ám ha valaki felborítja a szöveget egy helyütt, azzal egy követeléslavina elindításának felelősségét veszi magára. Nem meglepő, hogy az alkotmányterv sérthetetlenségének elvét kik hirdetik a legelszántabban. Az egyik a kormányközi konferencián már labdába nem rúgó EP, amely az új alkotmány egyik nyertese. Azokra az ügyekre ugyanis, ahol a min iszteri tanácsbeli kormányvétó megszűnik, egyszersmind automatikusan kiterjed az európai képviselőház társdöntési joga, az EPnek ezért nagyon nincs ínyére a britek - és a háttérben még számos kisebb ország - ragaszkodása a meglévő vétójogokhoz. A másik fő "alkotmányőr" Gerhard Schröder német kancellár. A többségi szavazás kiterjesztése nemcsak az EP befolyását növelné meg, hanem a nagy tagokét, közülük a legjobban Németországét is. Schröder Nizzában még nem tudta kiharcolni Jacques Chirac francia elnök ell enében, hogy a 80 milliós Németország több tanácsi szavazatot kapjon, mint a 60 milliós Franciaország, bár már ott is a nagyobb országok javára tolták el a szavazati súlyozást. A konventben megállapodott kettős többségű rendszer még inkább hozzásegítené az EU legnépesebb tagállamát tömegének érvényesítéséhez. Az alkotmánytervben elért német siker részben a konventvitákban részt vett német ellenzéki képviselők glóriáját fényesíti, ha tehát a kancellár ebből utólag engedne, azt kockáztatná, hogy az alkotmány ratifikációja meghiúsul az ellenzéki többségű berlini felsőházban. A kormányközi konferencia kimenetele elemzők szerint a kettős többségű szavazási rendszer jóváhagyásán áll vagy bukik. Ez a szisztéma ugyanis a legnagyobb, illetve a legkisebb uniós tagok malmára hajtaná a vizet. A közepes - Magyarországhoz hasonló méretű - országok befolyását valamelyest mérsékelné, a legjobban azonban a "kicsik között a legnagyobb, a nagyok között a legkisebb", egyenként 40 milliós Spanyolországot és Lengyelországot érték elné le, amelyek a nizzai szerződés szerint közel ugyanannyi, 27 tanácsi szavazatra jogosultak, mint az egyenként 29 vokssal rendelkező 5 legnagyobb tagállam. A spanyol és a lengyel kormányfő szerint a konventnek nem volt felhatalmazása a nizzai szavazati rendszer módosítására, s a lengyel nép ebben a tudatban voksolt igennel a tavaszi csatlakozási referendumon, ezért az alkotmányterv e szakaszai érvénytelenek. A zsarolás bevett eszköz a kormányközi konferenciákon, nem véletlen, hogy már Rómában is előkerü lt. Nizzában még a spanyol miniszterelnök fenyegetődzött a bővítés megakadályozásának kilátásba helyezésével - Lengyelország végül ennek köszönheti kivételezett helyzetét , most a német politikusok próbálnak durva eszközökhöz nyúlni. Pár hete Joschka Fisc her tette azt az - utólag cáfolt - megjegyzést, mely szerint ha a spanyollengyel duó nem hajlandó beadni a derekát a szavazási rendszert illetően, Berlin szűkebben méri majd a közösségi kasszához való hozzájárulását. Rómában Schröder és Chirac utalt jelen tőségteljesen az alkotmány és a jövő tavasszal meginduló büdzsévita közötti összefüggésre. José María Aznar spanyol kormányfő azzal vágott vissza: "Spanyolország ma már fejlett ország, s másképpen viszonyul a súlyos politikai kérdésekhez, mint korábban." S talán nem a véletlen műve, hogy a kormányközi konferencia előestéjén röppent fel a Varsó által utóbb visszavont hír, miszerint lengyel katonák francia gyártmányú tiltott fegyvereket találtak Irakban. A konvent által elvileg lezárt, de az EU kicsi és köze pes méretű tagjaiban elégedetlenséget kiváltott ügyek közé tartozik az EB összetétele is. Az alkotmányterv csupán a nizzai szerződésben kitűzött célt hajtaná végre: amikor a tagállamok száma eléri a 27et, az EBtagok létszámának a tagországoké alá kell es nie. A testület "fogyókúrája" már jövő novemberben megkezdődik, a nagy országok ugyanis Nizzában tanácsbeli szavazati súlyuk megnövelése fejében fogadták el, hogy a jövőben a jelenlegi 22 fő helyett csak egyetegyet küldhessenek Brüsszelbe. A tavasszal mé g "huszonegyekként", a nyáron "tizenkilencekként", szeptemberben "tizenötökként", a múlt héten pedig már csak "hetekként" jellemzett, Ausztria, Finnország és Magyarország által vezetett országcsoport ennek az állapotnak a hosszú távú fenntartását követeli.