Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-09
10 Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman a jogszabályi változtatás kapcsán kijelentette: rossz döntést akkor hozhatunk, ha túl korán vagy túl későn cselekszünk. Jelen esetben – mondta – már csak az utóbbi jöhet szóba. vissza Kontinentális talapzat - Konferencia az Európai Unió alkotmányáról HVG 2003. október 9. Szerző: Kocsis György Zárt ajtók mögött védték vélt vagy valós nemzeti érdekeiket Rómában az Európai Unió jelenlegi és jövőre csatlakozó tagállamainak veze tői annak az alkotmánytervezetnek a vitájában, amely éppen az EU legitimitását hivatott erősíteni. A most kezdődött és több hónapon át zajló kormányközi konferencián máris előkerültek a politikai zsarolás és árukapcsolás hagyományos módszerei. Sikerrel tú ljutott az első buktatón az Európai Unió alkotmányozó kormányközi konferenciája múlt szombaton Rómában: az esemény házigazdájának, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnöknek, az EU soros elnökének e napon egyetlen kínos jópofaság sem csúszott ki a száján. A csúcstalálkozó rendkívüli szervezési előkészületei egyébként jól jellemzik azt az utat, amit az európai integráció a hat alapító ország egykor "intim" környezetben kötött 1957es római szerződése és a jövő tavaszra 25 tagú EU várhatóan 2004 májusában szin tén Rómában aláírandó alkotmányának születése között megtett. Miközben a tagállamok száma többszörösére nőtt, az integráció mélyen behatolt az országok életébe, a döntéshozatal sokkal bonyolultabbá, a laikus polgár számára jószerével követhetetlenné vált. Tavalyelőtt a tagországok vezetői éppen az integráció gyengülő legitimitását helyreállító lépésre szánták el magukat. Elhatározták, hogy a kibővülő EU hosszú távra szánt új alapokmányát nem zárt ajtók mögött a kormányfők értekezlete, hanem a régi és leend ő tagállamok nemzeti parlamentjeinek és kormányainak képviselőiből, valamint az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság (EB) reprezentánsaiból álló 105 tagú testület - a Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő vezette konvent - alkotja meg, a kontinens nyilvánossága előtt. Ráadásul még azelőtt, hogy a 2004 novemberétől érvényes, az új tagokat befogadó nizzai szerződés egyáltalában hatályossá válna. A nemes szándék súlyos ellentmondást is tartalmazott: a kormányfők fenntartották a jogot, hogy - a szokásos kormányközi konferencia keretei között - ők hagyják jóvá a konvent munkájának eredményét. Amióta a konvent 16 hónapos vitafolyam után, az előírt júniusi határidőben berekesztette munkáját, egyfolytában lebeg a kérdés: a kormányközi konferencián ak vane politikai és erkölcsi alapja felülbírálni a népképviselők akaratát. Az egyes politikusok most aszerint értelmezik a mozgásszabadságot a múlt héten Rómában megindult, majd Brüsszelben folytatódó kormányközi tárgyalásokon, hogy korábban a konventben mennyire érték el céljaikat. A 2002 márciusa és 2003 júniusa között valamennyi plenáris ülését és munkaanyagát nyilvánossá tett európai konvent nem "találta fel" újból az EUt. A megalkotott szöveg (lásd írásunkat a 10. oldalon) oroszlánrésze a meglévő k özösségi alapelveket és szabályokat önti tömörebb és rendszerezettebb formába, de lényeges újításokat is tartalmaz, köztük olyanokat, amelyek - főleg egymással "összeadódva" - előre be nem mérhető módon változtatnának a tagországok közötti erőviszonyokon. A jövővel kapcsolatos bizonytalanság arra ösztönzi a kormányokat - amelyek szinte mindegyikét sakkban tartja parlamenti ellenzéke, sok helyütt pedig a kilátásba helyezett népszavazás is (lásd térképünket a 10. oldalon) , hogy szélsőséges szituációk esetér e is igyekezzenek bebiztosítani "nemzeti érdekeik" védelmét. Ez fokozottan érvényes lehet a tapasztalatlan, kissé bizalmatlan új tagokra. A hosszú vita dacára az alkotmányterv részben kiérleletlen maradt - már csak azért is, mert több ország úgy spekulált : a kormányközi fázisban, vétófegyverének birtokában hatékonyabban érvényesítheti érdekeit, mint a formális szavazás nélkül lezárt konventben. A dokumentum homályban hagyja például a fontos új pozíciókhoz rendelt tényleges hatásköröket, holott e tekintetbe n azok a nagy tagállamok sincsenek egy platformon, amelyek e posztok létrehozásán különös buzgalommal ügyködtek. London például élharcosa
