Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-04
22 benesi dekrétumokról, és elejtik BősNagymaros ügyét, mi nem fogjuk kifogásolni a maguk kedvezmény törvényé nek szlovákiai alkalmazását. Kovács "úr" pedig hanyatthomlok elfogadja e "nagylelkű gesztust", és a rendkívül káros és a távoli jövőnkre is kiható engedményeket elhallgatván, óriási diplomáciai győzelemként jelenti majd a Parlamentben. Félő, hogy a titkos tárgyalások már folyamatban is vannak, vagy a közeljövőben elkezdődnek. Ismervén Kovács László eddigi – nem éppen áldásdús – működését (a román és szlovák alapszerződés, meg kell tanulnunk kicsiknek lenni...), szokása szerint mindent teljesíteni fog, amit Dzurinda akar. Teszi azt azért, mert a "régi szép" moszkvai szokás szerint most a nyugati "sugalmazásokat" teljesíti, amelyek szerint az európai békét, minden eszközzel meg kell tartani, a nemzet alapvető érdekei ellenére is. Az e cikkben foglaltakat kibő vítve, további adatokkal megerősítve, minden eszközzel terjeszteni kell. Ha nagy felháborodást vált ki, talán rá lehet kényszeríteni Kovács "urat", hogy egyszer életében magyar nemzeti érdekekért szálljon síkra. Talán hasznos lenne, ha valaki megmagyarázni a magyarországi külügyeseknek, hogy a nyugatiak állandóan a kompromisszumot követelik a szembenálló felektől. Nos legyen kívánságuk szerint! 1. De! Ha csak a kedvezménytörvény (romjainak) elfogadását kérjük az utódállamok kormányaitól, milyen kompromisszu mot köthetnénk? Hová tudunk még hátrálni? 2. A külügyesek álljanak elő a román, szerb, szlovák, ukrán viszonylatban, a határok BÉKÉS megváltoztatásának az ajánlatával. Ezt az UN, EU és általában a nemzetközi jog sem tiltja. 3. Ha talán ez nem váltana ki n agyobb lelkesedést a "barátainkból", meg lehet említeni – mint egy tisztességes, szankcionálható kompromisszumot – a három autonómiát. Lehet, hogy ez az ötlet óriási meglepetést okozna Brüsszelben, s a románok felvonulnának a határra (NATO, hol vagy?), de a felvetés igazságosságát és ésszerűségét az nem kérdőjelezhetné meg. Ha kemény akciót indítunk, Kovács – életében talán először – szolgálatot tehet hazánknak, mert a nyilvánosság lehetetlenné teszi a gerinctelen magatartást. Végezetül ajánlanám, hogy a má r említett külügyér urak szíveskedjenek tanulmányozni a DélTirol autonómiája kivívásának a történetét. Ezt persze az RMDSZ és a Koalíció vezetői is megtehetnék, hátha tanulnának belőle valamit. vissza Teréz anya és King Kong Kapu 2003. augusztus Szerző: Rácz Zoltán (Szabadka) Nem tartom magamat látnoknak, de nem kis sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy piszokul igazam volt, amikor egy "piszkos" délvidéki magyar koalíciót jósoltam meg e lőző írásaimban. Amennyiben erre a szövetségre mégsem kerülne sor, marad a tény, hogy ezt a lehetőséget az illetékesek felvetették, éspedig pont úgy, ahogy azt előrevetítettem. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke levelet írt Józsa Lás zlónak, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökének és a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, amelyben egy összmagyar szövetség megalakítását kezdeményezi. Egy kívülálló ezt akár pozitív fordulatnak minősíthetné, örömmel nyugtázva, hogy az itteni magyarok már nem húznak annyira szét, mint eddig. A probléma abban rejlik, hogy az elmúlt években a VMSZ izzadt és kövér markában szorongatta a komplett délvidéki magyar sajtót (melyet saját ocsmány pártcéljaira használt fel, arcátlanul szórva hazugságait), vámpírként szi polyozta ki a délvidéki magyarokat, kollaborált a szerb szocialistákkal, majd a szerb áldemokratákkal, semmit sem tett annak érdekében, hogy az itteni magyar fiatalok valahogy megússzák a balkáni háborúkban való részvételt... A lajstrom ennél persze lényeg esen hoszszabb, ezúttal a teljesség minden igénye nélkül böktem rá néhány súlyos és megbocsájthatatlan bűnére. A fentiekből egyértelműen következik, hogy a VMSZ kíméletlenül leszámolt minden politikai ellenfelével. Egyének és szervezetek mentek tönkre csa k azért, mert nem voltak hajlandóak nyalni a VMSZ talpát. Pontosabban: a legjobbak mentek tönkre, vándoroltak ki, haltak meg nyomorban, vagy a mai napig szenvednek munka, távlat, remény nélkül, mivel volt bennük annyi tartás, becsület, bátorság és elszánts ág, hogy szemközt köpjék a súlyosan elfajzott magyarok vérszomjas szervezetét.
