Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-04
23 A Vajdasági Magyar Demokrata Párt is mindeddig az áldozatok közé tartozott. A VMSZ léptennyomon befeketítette egyetlen igazi ellenfelét (a VMDPt), országvilág előtt démonizálta, valamint visszaélve (szerb) hatalmával, anyagilag és politikailag egyaránt ellehetetlenítette. A FIDESZ ugyan néhány évvel ezelőtt valamennyire a VMDP mellé állt, de ez h armatgyenge támogatásnak bizonyult, meg hát Ágostonék sem voltak elég életképesek, hogy talpra álljanak a Magyarországról érkező jobboldali szellemi infúziótól. A jelek szerint Ágoston András arról is megfeledkezik, hogy VMSZ a Seseljék által hozott és a Milosevicsék részéről elfogadott 90es évekbeli sajtótörvény révén megkísérelte teljesen eltenni láb alól a VMDPt. Az történt ugyanis, hogy a VMDP akkori egyetlen újságában, a Hírmondóban megjelent egy falat igazság a VMSZről, mire persze jött Kaszáék bű nvádi feljelentése. A bivalyerejű és modorú VMSZ persze nagyon jól ismerte a Seseljféle törvény tételeit (hiszen a Szerb Képviselőházban asszisztált a meghozatalához). A törvény drákói büntetéséket irányzott elő. Például a legszimplább becsületsértését tö bb mint 10 ezer márkányi bírság is szóba jöhetett. Súlyosabbnak kikiáltott rágalomért az alperes akár 500 ezer márkás büntetésre is számíthatott. Ezeket a sajtópereket villámgyorsan lebonyolították (a szerbbarát Kína demokratikus módszereit vették mintául) . Az alperesnek mindössze 24 órát adtak arra, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Ily módon jó néhány ellenzéki szerkesztőséget (és pártot) bénítottak meg (ideiglenesen vagy tartósan). Kaszáék rájuk jellemző módon, üvöltő sakálként ordították vádjukat a VMDP fü lébe. Ennek a pernek az elvesztése a szerencsétlen és csóró VMDP végét jelentette volna. Ezt a "kivégzést" végül (egyes források szerint) a FIDESZ akadályozta meg. Állítólag felvilágosította a VMSZt, hogy egy ilyen per esetleg rossz fényt vethetne rá a k ülföldi közvélemény szemében. (A gyengébbek kedvéért: amikor egy diktatórikus szerb országban az egyik magyar a másiknak kivájja a szemét, az nem éppen "szimpi"). Mindezek után Ágoston mégis a VMSZszel való koalícióban gondolkodik. Amennyiben keresztény módjára kíván megbocsátani Kaszáéknak, tegye azt. Viszont felmerül a kérdés, hogy egy ilyen szövetség mit hozna a délvidéki magyaroknak. Most, amikor megszabadulhatnának a szerb hatalom legalább egyik, igencsak ártalmas, parazita részétől (a megingott VMSZtől), Ágoston mesterséges lélegeztetésben fogja részesíteni Kaszáékat? Ki érti ezt? Egy dolog a nagyvonalú megbocsátás, viszont egészen "más tészta" kígyót melengetni, nem? Ha Ágoston minden áron Teréz anyát akar játszani a King Konggal szemben, ez szíve joga. Sajnos ebben az esetben is beigazolódni látszik az a régi igazság, hogy egyetlen (akár volt) kommunistának sem lehet hinni. Bármennyire is pozitív szerepet töltött be az egyébként erkölcsileg rothadó délvidéki magyar politikai elit viszonylatában, Ágoston is kommunista volt. Persze csak egy rövidnadrágos kis komcsi, aki nem töltött be komolyabb tisztséget, és nem követett el olyan gazemberségeket, mint Tito magyar káderei, pl. Kasza, Németh, Dudás, Biacsi stb., akik ártatlan emberek pályafutását tö rték ketté, mi több, sokakat az utcára vagy a kórházba juttattak. Ágoston tényleg nem tett ilyet. Viszont ő is a Jugoszláv Kommunista Párt tagja volt. Csakúgy mint Sepsey, Vékás vagy éppen Csorba, akik az utóbbi évtizedben VMDPsként úgy ahogy küzdöttek a z itteni magyarok érdekeiért. Úgy fest, megbánták kommunista múltjukat (nem úgy, mint a VMSZesek, akik büszkén verik a mellüket, amiért Tito, Milosevics és Gyingyics érájában egyaránt "megállták a helyüket"). AVMDP vezetői, minden kétséget kizárva, magyar nemzeti érzületű, jobboldali nézeteket valló egyének módjára léptek fel (igaz, kicsit lagymatag tempóban). Épp ezért képtelen vagyok leplezni csalódásom a koalíciós szándékuk miatt. Magyarázhatják ők ezt, ahogy csak akarják, mindenképpen nehéz szabadulni a benyomástól, hogy bennük egyszerűen felébredt a kommunista reflex. Ahelyett, hogy végigcsinálnák (és felgyorsítanák) azt, amit eddig nehézkesen és ügyetlenkedve (de többnyire becsülettel) tettek, ők most inkább beolvadnának a VMSZbe, arra számítva, hogy nekik ott immár vezető szerep és döntő befolyás jut majd. Ez persze sokkal kényelmesebbnek tűnik, mint tovább építeni saját pártjukat, illetve magyar érdekvédelmi szervezetüket, valamint sárba döngetni a magyar árulókat, és végleg megtisztítani tőlük a Dé lvidéket. Józsa László kvázi elutasította Ágoston koalíciós javaslatát, de ez is csak egy olcsó politikai blöffnek minősíthető, hiszen a következő választásokig még simán egymás keblére borulhatnak (utána pedig majd a VMSZesek minden bizonnyal kelepcébe c salják emezeket). Nyilván az lenne a legideálisabb, ha a délvidéki magyarok érdekképviseletét olyan rátermett egyének vennék át, akik sokat szenvedtek a kommunista diktatúrák alatt, de nem voltak párttagok, s közvetve sem szolgálták ki a bolsevikokat. Tová bbá hozzájuk csatlakozhatnának azok az erkölcsileg egészséges jobboldali
