Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-04
20 ilyen geostratégiai konstellációban vonakodna határozottan lépni. Sejteni lehetett, hogy kemény szavait a magyarországi külügy nem hagyja szó nélkül. Így is történt. Bársony András politikai ál lamtitkár idevágó nyilatkozatának részleteit közhírré tette az MTI. Érdemes ebből szemezgetni: "Önmagában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhető el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhető legyen. …"Vég nélküli procedúrákhoz vezetne, hogy ki milyen etnikumhoz tartozik. … Nincs Magyarországon politikai akarat arra, hogy olyan törvény szülesse n, amely származás szerint diszkriminál, mert az a magyar demokrácia minden emberi és erkölcsi elkötelezettségét megkérdőjelezné." Mindehhez a Népszabadság még azt a Bársonyidézetet is hozzáteszi tudósításában, hogy "Innen csak egy lépés lenne, hogy a nem magyar etnikumúak pedig hagyják el az országot." Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy kontextusból kiragadott idézetekkel zsonglőrködöm, két dolgot szögeznék le. Az egyik, hogy az MTI mondatszelekcióját mindeddig nem kifogásolta a külügy, a másik, hogy ezek a mondatok kontextustól függetlenül önmagukért beszélnek a csúsztatásaikkal és önellentmondásaikkal együtt. Az első két mondat a D 209es korszak egyik újabb tájékoztatási bravúrja. A magyarság okán kapott állampolgárság, melyhez az adott ország többi álla mpolgára is hozzáfér. Remek! Könnyen észrevehetjük, hogy Bársony ugyanazt játssza, mint az egész román politikai elit a státustörvény ügyében: összekeveri a vállaláson alapuló nemzeti hovatartozást az adottságnak tekinthető származással, a vérségi kötelék kel, majd ezutóbbi szempont beemelését a politikába megpróbálja preventíve hitelteleníteni. Végső soron, ha nem húsba vágó kérdésről lenne szó, még akár meg is sajnálhatnánk a külügyi prominenst. Hisz igen kínos bármit is kitalálni, mesterséges kifogásokat hadrendbe állítani, amikor a kormány nem hajlandó egy olyan kézenfekvő megoldáshoz folyamodni, amelyet az érintett magyar nemzetrész politikai elitje és a közösség tagjainak elsöprő többsége példás egységben igényel, amellyel szemben az érintett trianoni utódállam politikai vezetése is nyitott, amely eurokonform, s amely reális megoldás jelentene egy igen rövid időn belül akuttá váló problémára. Mellesleg azt se felejtsük el, hogy a demokratikus normákra kínosan ügyelő Németország, az EU legjelentősebb tag állama ma is hatályos állampolgársági törvényének megfelelően éppenséggel vérségi szempontok alapján adott állampolgárságot több millió embernek. A származás alapján megadott állampolgárságtól a nem magyar etnikumú állampolgárok kitoloncolásáig (az egyik egyébként alkotmányos, a másik alkotmányellenes lépés lenne, ami bármiféle demokratikus államban a legfontosabb vízválasztó) a távolság legalább akkora, mint az 56os mártírokról való 1988as megemlékezéstől a Grósz Károly által ugyanazon év decemberében e mlegetett fehérterrorig. Nem véletlenül: mindkettőnek azonos a forrása, a tényekkel szemben igen kíméletlen manipulatív tájékoztatás, a köznapi józan észt is semmibe vevő szocialista logikai terror. A szocialisták persze ezúttal is a jobboldalra mutogatnak . Bársony András már idézett nyilatkozatában kitért arra, hogy Orbán Viktor 2001ben maga is "időszerűtlennek" nevezte a kérdést. Kovács Lászlónak rég bevett szólama, hogy a FIDESZ 1998as választások előtt kettős állampolgárságot ígért a határon túli magy aroknak, amit kormányra kerülve nem volt hajlandó teljesíteni, ebből lett státustörvény, amely végül még a FIDESZkormány alatt kedvezménytörvénnyé silányodott. Mindebből annyi igaz, hogy a FIDESZ nem az állampolgárság útján indult el, amikor jogi kapcsola tot kívánt teremteni az elszakított területeken élő magyar közösségek egyes tagjaival, hanem diplomáciai szempontból kevésbé kockázatosnak ítélte a "státusteremtést." A FIDESZ (sajnos) nem ígért soha kettős állampolgárságot sem 1998 előtt, sem utána. Kedve zménytörvényt pedig Kovácsék csináltak a státustörvényből. Ugyanakkor nem kétséges, a kettős állampolgárság ügyében a jobboldalnak is van adóssága. Persze a két nagy tábor felelősségét nem lehet egybemosni. Az sem mindegy, hogy ki milyen megfontolásból uta sít el egy adott nemzetpolitikai megoldást. A baloldal elsősorban attól fél, hogy a határon túli magyarok szavazati joghoz jutnak, míg a jobboldal az elcsatolt magyarlakta területek kiürülésétől tart. (Egyébként mindkettő elhárítható fantomveszély: szavazn i most is csak annak lehet, akinek állandó bejelentett lakcíme van Magyarországon. S amennyiben a Magyarok Világszövetsége által ismét a közméltóságok figyelmébe ajánlott, 2000 augusztus 20ára elkészített külhoni állampolgársági törvényjavaslatból indulun k ki, s az állampolgárságot már nem kötjük a letelepedéshez, akkor a baloldal gondja is megoldódott, s attól sem kell tartani, hogy kiürül a magyar szállásterület idegen uralom alatt álló része.) Az tény, hogy a FIDESZ álláspontja változott a határon túli magyarok anyaországi státusá nak tárgyában. Vélhető, hogy ennek az az oka, hogy számításaik nem váltak be, hogy nemcsak a trianoni utódállamok magyarellenes politikai vezetése tiltakozott a státustörvény ellen, hanem uniós tisztségviselők is kifogásolnivalót találtak benne.
