Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-04
17 tekintetében általánosan elismert jogelvekkel." Tehát minden állam saját joga szerint dönt, s e döntést más államok kötelesek elfogadni! Nincs szükség ál lamok közötti egyezményre, hogy adott állam belső jogrendjében saját állampolgárairól, illetve természetes személyek állampolgárságáról rendelkezzen. A Magyarázó Jelentés e témáról a következőképpen ír: "Az emberi jogokra vonatkozó jogalkotás fejlődésével a második világháború óta egyre inkább elismerik, hogy az állam diszkrecionális jogainak gyakorlása során ezen a területen figyelembe kell venni a személyek alapvető jogait, nevezetesen azt, hogy az állampolgársághoz fűződő jog egy inherens emberi jog, ame lyet a nemzetközi jog elismer, és azt is, hogy az államnak az állampolgársághoz kapcsolódó ügyek szabályozására vonatkozó jogkörét behatárolja azon kötelezettsége, hogy biztosítania kell az emberi jogok teljes körű védelmét." Például: a szülőföldhöz való j ogot! A 4. cikkely (c) pontja pedig előírja: "senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától." A Magyarázó Jelentés szerint ez a pont az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációjának 15. cikkelye (2) bekezdéséből került át, s általános védelmet biztos ít, amely különösen jelentős a jelen Egyezmény 7. cikkelye tekintetében, amely az állampolgárság törvény erejénél fogva vagy az aláíró állam kezdeményezésére történő elvesztésére vonatkozik. Az V. fejezet rendelkezik a kettős állampolgárságról. A 15. cikk ely előírja, hogy aláíró állam belső jogában meghatározhatja, hogy "(a) azon állampolgárai, akik egy másik állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek, megtarthassáke állampolgárságukat, vagy elveszítsék azt, illetve (b) hogy állampolgárság ának megszerzése vagy megtartása függe egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől." A Magyarázó Jelentés szerint "a 15. cikkely specifikusan jelzi, hogy az Egyezmény nem korlátozza az aláíró államok jogát abban, hogy engedélyezz ék a többes állampolgárságot. … Az, hogy egy állam engedélyezhetie a többes állampolgárságot, attól függ, hogy vonatkoznake rá ezzel ellentétes kötelező érvényű nemzetközi kötelezettségek." A 16. cikkely a korábbi állampolgárság megőrzése tárgyában a köv etkezőképpen szabályoz: "Egy aláíró állam egy másik állampolgárságról való lemondást vagy annak elveszítését nem teheti állampolgársága megszerzésének vagy megtartásának a feltételének, amennyiben az ilyen lemondás vagy elvesztés nem lehetséges, vagy méltá nyosan nem követelhető." Tehát e rendelkezés is mérvadó! Ugyanis, az új Európai Egyezmény éppen azért született meg, hogy a kettős – vagy többes állampolgárság nemzetközi jogi keretét megteremtse! A Magyarázó Jelentés értelmében "Ez a rendelkezés azt kíván ja biztosítani, hogy senkit ne akadályozhassanak meg egy állampolgárság megszerzésében vagy megtartásában csak azért, mert nem lehetséges vagy nehéz egy másik állampolgárságot elveszteni. A méltánytalan, tényszerű vagy jogi követelmények meglétét minden eg yes esetben azon aláíró állam nemzeti hatóságainak kell vizsgálnia, amelyeknek az állampolgárságáért a személy folyamodik." A 17. cikkelynek megfelelően "(1) Egy aláíró állam egy másik állampolgársággal rendelkező állampolgárait ugyanazon jogok és köteleze ttségek illetik azon aláíró állam területén, mint a másik aláíró állam állampolgárát." A Magyarázó Jelentés szerint "Az (1) bekezdés azt az alapelvet tartalmazza, hogy a többes állampolgárok annak az aláíró államnak a területén, amelyben laknak, azonos elj árást kell, hogy élvezzenek, mint a csak egyetlen állampolgársággal rendelkező személyek, például a szavazati jog, a tulajdonszerzés vagy a katonai kötelezettségek teljesítése tekintetében. Ezeket a jogokat és kötelezettségeket azonban bizonyos körülmények között nemzetközi megállapodással módosítani lehet (lásd például a VII fejezetet a katonai kötelezettségek tekintetében)." E cikkely (2) bekezdésének (a) pontja foglalkozik a diplomáciai és konzuli védelemmel. Megállapítja: "a nemzetközi jog szabályait be tartva, az aláíró állam nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget vagy védelmet olyan állampolgára javára, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az Európai Unió egy tagállama nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget egy másik Európai Uniós tagállam állampolgárának, amennyiben az utóbbi állam nem képviselteti magát egy harmadik ország területén." És ne feledjünk egy igen fontos előírást: A VI. fejezet az állami jogutódlás és az állampolgárság összefüggéséről szól. A 18. cikkely értelmében "(2) Állami jogutódlás eseteiben minden érintett aláíró állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat köteles figyelembe venni: (a) az érintett személynek az államhoz fűződő valódi és tényleges kapcsolatát, (c) az érintett személy akaratát, (d) az érintett személy területi származását." A (3) bekezdés pedig ilyképpen rendelkezik: "Amennyiben az állampolgárság megszerzése a külföldi állampolgárság elvesztésének függvénye, a jelen
