Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-26
11 szocialista pártvezetés és a külügyi kormányzat azonban változatlanul húzódozik a kérdés napirendre tűzésétől, és ellentmondó, zavaros nyilatkozatokkal, mondvacsinált kifogásokkal kibúvót keres. Az állami és a nemzeti hovatartozás egyen rangúságát hangsúlyozta előadásában Csapó József, az RMDSZ volt szenátora. A nemzetközi jog és gyakorlati példák alapján arra hívta fel a figyelmet, elsősorban a magyar államon múlik, hogy milyen jogi eszközökkel kívánja erősíteni, segíteni az államhatárok on kívül élő magyaroknak a nemzethez tartozását, kötődését, egyúttal a szülőföldön megmaradását és boldogulását. Olyan jogi eszközökre van szükség, amelyek biztonságot és perspektívát nyújtanak a kisebbségi sorsban élő magyaroknak, vagyis téves az a megköz elítés, amely pusztán bizonyos anyagi kedvezményekre korlátozná a magyar állam és a határon túli magyarok viszonyát. Csapó József szerint a kettős állampolgárság megadásának hazai ellenzői tévesen hivatkoznak nemzetközi jogi akadályokra, illetve problémákr a, ugyanis az Európa Tanács állampolgárságról szóló, 1998ban életbe lépett európai egyezménye kifejezetten javasolja, hogy az európai államok éljenek a kettős vagy többes állampolgárság intézményével. Az európai jogelvek mellett a magyar kormány tanulhatn a a román állampolgársági törvényből is, amely úgy rendelkezik, hogy az 1989 előtti román állampolgárok és az ő leszármazottaik egyéni kérelem alapján minden további nélkül megkaphatják a román állampolgárságot, meglévő állampolgárságuk megtartása esetén i s. (Hasonló a helyzet Szerbiában és Horvátországban is.) Ezért hamis és elfogadhatatlan az a magyar kormányzati érv, amely a trianoni és a párizsi békeszerződésre hivatkozva akarja elhárítani a magyar állampolgárság megadását az egykori magyar állampolgáro knak és leszármazottaiknak. Nem is "megadásról", hanem "visszaadásról" kell beszélni Dudás Károly szabadkai íróújságíró, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke szerint, aki úgy fogalmazott: a magyar állampolgárság "vérrel szentelt ősi jussa" a m agyar államtól akaratuk ellenére elszakított magyar embereknek. Trianon rettenetes öröksége az elorzott haza és állampolgárság, ezért a szabad és egyenjogú nemzetek egyesült Európájában legitim törekvés a szétdarabolt magyar nemzet újraegyesítése, aminek e gyik eszköze a kettős állampolgárság. E törekvésnek a népszavazás adhat megfelelő formát, ezért addig folytatják az aláírásgyűjtést mind a Vajdaságban, mind Magyarországon, amíg ki nem írják a népszavazást. A tanácskozás végkövetkeztetése az volt, hogy a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak nem elsősorban szakmai, jogi, hanem nemzetpolitikai kérdés és ügy, komoly jogi akadályok ugyanis nincsenek. Ezért az ellenzéki pártok, hazai társadalmi szervezetek és a határon túli magyar szerveze tek minden lehetséges politikai eszközzel rá akarják szorítani a Medgyessykormányt, hogy még az EUcsatlakozásunk előtt teljesítse a délvidéki magyarok kettős állampolgárság iránti igényét, és tegyen meg mindent azért, hogy ebben az ügyben - a szerb kormá nyhoz hasonlóan - a román és az ukrán kormányzat is legyen fogadókész az ott élő magyarok vonatkozásában. vissza Lesze önálló Székelyföld? - Kisebbségi autonómiák Európában Heti Válasz 2003. szep tember 26. Szerző: Harrach Gábor A 17 ezer négyzetkilométeren elterülő történelmi Székelyföld minden olyan jellegzetességet magáénak tudhat, amely a mai értelemben vett európai régiókat jellemzi. A Hargita, Kovászna és részben Maros megye által lefedett r égiónak a történelem folyamán elfoglalt sajátos státusa, viszonylagos etnikai homogenitása, valamint az ott élők közös lokális és nemzeti identitása önmagában alátámasztja az autonómiatörekvések létjogosultságát. Modern értelemben vett székelyföldi auton ómiatörekvésekről az 1918as impériumváltás óta beszélhetünk. Az önrendelkezés igénye Erdélyben már az 1918. december 22i kolozsvári nagygyűlésen megfogalmazódott. A román katonai megszállás és a trianoni békeszerződés közötti rövid intervallumban még a f üggetlen székely államról szóló tervezetek is napvilágot láttak. Az elszakítás tényének realizálódásával azonban a hangsúly a vallási, oktatási és kulturális autonómiára helyeződött. E törekvések jogalapját az 1918. december 1jei gyulafehérvári nyilatkoza t, illetve a Románia által 1919. december 9én aláírt párizsi kisebbségi szerződés szolgáltatta. A gyulafehérvári nyilatkozat III/1. pontja a következőképpen fogalmaz: "Teljes szabadság az összes együtt lakó népek számára. Minden nép saját nyelvén, kebeléb ől
