Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-09
hatalmat, és bűncselekménynek tekintenek minden földalatti fegyveres szervezkedést, akkor is, ha vallásos fanatikusok nyúlnak a bombák után. A demokráciák nem fogadhatják el a kétszintű és valóban kétszínű politikát, ne lehessen békéről be szélni és egyidejűleg terroristákat képezni, elítélni a terrort, és az öngyilkos robbantókat mint mártírokat magasztalni az iskolákban. A keleteurópaiak annyiban különböznek a nyugateurópaiaktól, hogy gyanakvóbbak, kevésbé lehet őket szép beszéddel leven ni a lábukról. Láthattuk 1989. előtt a keleteurópai szocializmus iránt baráti nyugati politikusok körüli mosolyhadjáratot. Fürdött a vendég az állami rokonszenvben. Ugyanezt megkaphatják egy közelkeleti diktatúrában. Az útitársak szerepe mindig nyitva v an, az őket felhasználó politikának mindig megújul a retorikája, de a lényege marad: totalitarizmus valamilyen magas eszme nevében. Közös elem a teljes odaadás megkövetelése, fennkölt szónoklatok és gengsztergyakorlat. Az 1989es fordulat előtt az érdeklő dők figyelmét nem kerülhette el a kommunista titkosszolgálatok, a Nyugatellenes európai terroristák és a közelkeleti szélsőségesek együttműködése. Nem volt olyan keleteurópai diktátor, aki ne váltott volna lelkes csókot Arafattal. Nem túlzás a világi és a vallásos fasizmus együtteséről beszélnünk. Melyiket szeresse a jámbor Nyugat: a papi, a feudális vagy a katonai diktatúrát? Az iszlámista terror nem néz bőrszint, vallást, mindenhova eljut, személyt nem válogat, nem fogalmaz meg politikai célokat. Vallá si terroristák a legerősebb nyugati államot kihívták. Ne válaszoljon? Tűrje? Megeshet, hogy választanunk kell a nemzetközi jog és az alapvető emberi jogok között. Filozófiai döntés, hogy hozzájárulunke a zsarnoki kormányzatok, a diktatúrák szuverenitásán ak felfüggesztéséhez. Egy preventív csapás Hitler ellen a nemzetközi jog durva sérelme lett volna? Amerika rendelkezik olyan katonai erővel, amellyel beszédének súlyt ad, és politikai követeléseihez fenyegetést is tud csatolni. Ténylegesen ezt csinálja Fr anciaország is, a katonái meglehetősen tevékenyek NyugatAfrikában. Képmutatás tagadni a világrendőri funkció szükségességét. A francia idegenlégiósok nem vajszívűbbek, mint az amerikai tengerészgyalogosok. Valóban meg kell akadályozni, hogy gépfegyveres k amaszok szórakozásból öldössék egymás faluját, rokonságát. Meg kell akadályozni a szabad, anarchikus ölés gyakorlatát. Ne kaphasson a gengszterizmus politikai igazolást. Ne emelkedhessen fel a gyilkosság az alvilág szférájából a vallásgyakorlás magaslatára . Szövetségesünk lennee egy közelkeleti véreskezű diktátor? Miért is védenénk? Sok okos és kiváló ember védte. Nem szerették, kívánták a bukását, de védték. Számomra nem az volt a kérdés, hogy ilyen vagy olyan fajta fegyverből mennyije van. Hanem az, hogy öletie az alattvalóit és a szomszédokat vagy sem. Az általa támogatott robbantók heves érzülettel és családi prémiummal személyválogatás nélkül öltek izraeli civileket. A fegyveres intervenciót megakadályozni a kis európai tengelynek nem sikerült. Ma az i rakiak ki merhetik nyitni a szájukat a megszálló amerikaiak ellen is. Az amerikai válasz üzenete világos, hogy a helyi zsarnokok megértsék: uralmukat nem lehet mégoly hangzatos elszántsággal sem fenntartani, a terror pedig nem eredményes stratégia. Afgani sztán és Irak megszállását lehet preventív és figyelmeztető csapásoknak is tekinteni. A tisztánlátást szolgálják: a terrorért büntetés jár, ütésre ütés a válasz, és nemcsak az öngyilkos mártírjelöltek halhatnak bele, de a vezetőik is. A zárt rendszereket meg kell nyitni, ablakot, ajtót kell vágni rajtuk. A heves kavarodás jobb, mint a rettegés mozdulatlansága. Az államokra ránehezedik a fegyveres erőszak törvényes monopóliumának a felelőssége, nem tűrhetik el a privát hadseregeket, nem cinkoskodhatnak a f öldalatti terrorral. A nagy európai stratégia ápolja a barátságot a világ minden demokratikus államával, intézményével, és nem támogat nemzeti különutakat. A játékszabályok nem teszik lehetővé, hogy bármelyik nemzeti kormány a maga elképzeléseit ráerőltess e a többiekre. Lehet, hogy holnap pontosabban értjük a világhelyzetet, és könnyebben meg tudunk állapodni egy működő folyamat szabályozó elveiben. Amit tudtak, azt az alkotmányozók elérték.
