Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-07
11 tett gazdasági blokád fenntartásával - melynek következtében csak Németországban háromnegyed millióan haltak éhen - is nyomást gyakorolt a békefeltételek mielőbbi elfogadása érdekében. A határokat bebetonozandó - hiszen itt már fejlett nemzettudattal ren delkező népet szakítottak el az anyao rszágától - nagyarányú telepítéseket hajtottak végre, mely a korábbi etnikai arányok megváltoztatását, val amint a rezsim hű elemek megjutalmazását célozta. A győztesek is aláírták a békeszerződések kisebbségv é- delmi zára dékát – például a délszláv állam csak az 1913 utáni foglalásokra volt hajlandó érvényét elismerni , alkalmazására azonban sohasem gondoltak komolyan. A megszállt területeken élő vesztes nemzetek - németek, magyarok, zsidók - elitjét jórészt felszámolták, vagyonuk jelentős részét kisajátították. E népcsoportokat kihagyták a földreformból, eltávolították a közfunkciókból. Anyanyelvi oktatásukat rés zben, vagy egészben megszüntették. Azonnal megkezdődtek az etnikai tisztogatások is, az uralomváltás első évei ben közel 400 000 magyart űztek el szülőföldjéről. E tendenciákat felerősítette a II. világháborúban a többségében magyar identitású zsidóság deportálása, a háború végén Kárpátalján a felnőtt magyar férfi lakosság Szibériába hurcolása, a szerb partizánokna k Bácskában végrehajtott bosszú hadjárata mintegy 30 000 áldozatot követelt. Romániából mintegy 135 000, Csehszlovákiából közel 130 000 magyart zsuppoltak át 194647ben Magyarországra, s közel 40 000 főt telepítettek át a szülőföldjéről a Szudétavidékre. Csak sajnálhatjuk, hogy Jürgens úr ezekben az esetben nem ért rá, hogy tiltakozzon. Az első világháború után az Magyarországtól elcsatolt területeken a magyarok lélekszáma 2,72,8 millióra csökkent az 1990es évek végére, ami közel 20 százalékos fogyá st jelent, ugyanakkor a trianoni békeszerz ő- déssel érintett területen a többségi nemzetek lélekszáma, az erőszakos asszimiláció és a szervezett telepítési politika következtében az 1910es állapothoz képest legkevesebb 250 százalékkal gyarapodott. Például m íg Erdélyben a magyarok aránya az összlakosságon belül 1910ben 32 százalék, addig 1992re 22 százalékra csökken, a Felvidéken 1910ben 31 százalékról 11 százalékra, Kárpátalján 31 százalékról, 14 százalékra, a Vajdaságban 29 százalékról 17 százalékra módo sult. S a lefenyegetettebb, Moldvában élő, mintegy 250 000es csángómagyar közösség asszimilációja már olyannyira előrehaladt, hogy alig harmaduk beszél m agyarul. Szunyogh Szabolcs írásában dicséretesen elismeri az I. világháború önvédelmi jellegét, s E rdélyről szólva így fogalmaz „elbaltáztuk”. Igen azok baltázták el, akik úgy járultak hozzá a háborúhoz – lásd a Függetle nségi Párt tagjait - hogy előtte évtizedekig akadályozták a hadsereg megerősítését. Vagy akkor szerelték le a magyar csapatokat – mikén t azt 1918 őszén Károlyi Mihály kormánya tette - amikor a szomszédaink mo zgósítottak. Csak sajnálhatjuk, hogy mindezen felismerések alapján elmarad annak a kérdésnek a felvetése, hogy ezek a borzalmas politikai bűnöket elkövető „elbaltázók” mit keresnek a mai koalíció panteonjában? vissza Uniós békepolitika 168 Óra 2003/32 Szerző: Barcs Endre Az unió nyári szünet előtti utolsó tanácsülésén magyar részről elhangzottak komoly visszhangot váltot tak ki a román sajtóban. Ez a valójában ártatlan eset arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elég mechanikusan me gtanulni az EU működését, nem elég tisztában lenni intézményrendszerével, felépítésével, a valóságos csa tlakozáshoz át kell venni az unió gondolk odásmódját, és bizalommal kell lenni eszmeisége iránt. Brüsszelben, az Európai Unió egyik alapító atyjáról, Robert Schuman egykori francia külügyminiszterről elnevezett téren áll egy szürke márványtömbből és üvegből emelt épület, amelyben az unió legfőbb dönté shozatali szerve, az Európai Unió Tanácsa kapott helyet. Az épületet a nagy középkori gondolkodóról, Ro tterdami Erasmus kortársáról, a tolerancia elvét hirdető, az európai oktatási központok közötti kapcsolatokat kialakító Justus Lipsiusról kapta a n evét. A filozófus mellszobra az előcsarnokban fogadja a belépőt.
