Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-07
10 Akkor viszont kaphasson kettős állampolgárságot, kedvezményes útlevelet, vízumot vagy bármilyen közl ekedési passzust az, aki vagy akinek a csal ádja Trianon előtt a történelmi Magyarország területén élt. Legyen ez a gesztus Trianon békés, virtuális revíziója. A belépés az Európai Unióba ne ismételje meg, ne erősítsen rá Trianon igazságtalan nagyhatalmi diktát umára. Oldjuk fel ezt a történelmi Ma gyarország határainak gyakorlati hasznosításával. Ami azt is jelenti természetesen, hogy a kedvezés nemcsak a trianoni határon kívül rekedt magyarokra vonatkozna, hanem a kívül rekedt, pontosabban az anyaországukhoz csatlakozott egykori nemzetiségekre is. Ez nem nemzetiségi, hanem történelmi alapon nyugvó territoriális elv érvényesítése lenne. Számos nép hivatkozik történelmi jogokra területi igényei kapcsán – elég itt csak az izraelieket és a palesztinokat eml í- teni – , ami általában nem túlságosan hatékony érv, hiszen minden földön már azelőtt is éltek népek. Itt azonban nem területi, hanem lelki igényről van szó és egy elvről: utazhassanake anyaországukba zavartal anul az igazságtalanul elszakítottak. Az EUszabály korrekt, de kissé önző. Schengeni határt húz, hogy a bent lévők érdekeit megvédje – vagyis diszkriminál – , de ezután rögtön a liberális elvek legszigorúbb őrzője lesz a megkülönböztetés teljes tila lmával. Ha a belépés – ki tudja hanyadszor – kettészakít egy népet, az így nem tehet semmit, hogy a z össz etartozást legalább formálisan vagy közlekedésileg kifejezze. Pedig csak annyit kellene megtárgyalni, kiha rcolni, hogy mondhassuk: más államban élsz, de ide jöhetsz, amikor akarsz. vissza Győztesek és vesztesek Magyar N emzet Online 2003. augusztus 7. 5:00 Szerző: Keresztes Lajos Nem könnyű eldönteni, hogy mi zilálja jobban az átlag jobboldali idegeit. Az a tény, hogy a baloldal nem vesz tudomást hazánk egyes sorskérdéseiről – például a fenyegető demográfiai katasztrófá ról. - s ezt az űrt olyan műproblémákkal tölti ki, mint az állítólag folyamatosan növekvő szélsőjobboldali veszélynek szentelt hatezredik publicisztika. Vagy, amikor valamilyen csoda folytán – ha gonoszak lennénk, témahiányt feltételeznénk, hiszen a Med- gy essykormány sikereinek felsorolásával napjainkban elég könnyen végeznek – mégis ráakadnak, mondjuk a határon túli magyarok ügyére, akkor ott is sikerül vérlázítót produkálniuk. Legutóbb a szocialisták házi lapjának számító Népszavában Szunyogh Szabolcs „Beregszászi fejfák közt” című elmélkedése kapcsán éreztük ezt a furcsa, bizsergő érzést. A szerző a kárpátaljai nyomorult viszonyok apropóján nem érti, valószínűbbnek tűnik, hogy nem akarja érteni, miért lennének a történelmi Magyaro rszág utódállamai a „g yőztes országok”. Mert az nem érv „szegények” mellett, hogy az elcsatolt holmival nem tudtak jól gazdálkodni. (KözépEurópa szovjet megszállását követően számtalan dolgot zsákmányo ltak, vagy vittek el jóvátételként, melyet a fejletlen gazdaságuk miatt késő bb képtelenek voltak felhasználni, így azok az értékes berendezések, a gyárudvarokon és pályaudvaron váltak az enyészet martalékává.) Igazi lepusztításukat azonban, a szovjet megszállás, majd a „tudományos világnézet” alapján végrehajtott „modernizációs” kísérletek jelentették. E tekintetben a létező szocializmus hihetetlen „eredményeket” volt képes felmutatni, sikeresen züllesztett le a harmadik világ színvonalára mindent, ahol megkapaszkodott - így KözépEurópa két legfejlettebb iparvidékét is, a szásztüringiait és a csehországit. S ennek köszönhető például, hogy az 1937ben még hazánknál kisebb egy főre jutó nemzeti jövedelemmel rendelkező Ausztria a létező szocializmus negyven éve alatt minden számot tevő mutatóban elhúzott mellettünk. Nos győztesek ről abban az értelemben beszélhetünk, hogy „eredményesen” hajtották végre az uralomvált á- sok elsődleges célját – s sajnos ezen dolgoznak mindmáig - a megszerzett területek magyar jellegének fe lszámolását. A kollektív bűnösként kezelt vesztesek képviselői a béke kidolgozásában nem vehettek részt. Csak a dikt á- tum feltételeinek átvételére és végrehajtására voltak jogosultak, ellenjavaslataik töredéke sem került me ghallgatásra Az antant katonai megszállással való közvetlen fenyegetésen túl, a világháború során meghird e-
