Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-07
9 nemzeti vízumot adjon szomszédai összes állam polgárának, akik zavartalanul léphetnének be. A nemzethez tartozásuk nemes célja pedig aligha az állampolgárságtól függ. Főként nem a magyarigazolvány óta. Miért ne adnánk útlevelet? A magyar állampolgárság a határon túli magyaroknak lehetővé tenné az anyaországgal való zökkenőmentes kapcsolattartást. Az állampolgárság szorosabb, szervesebb köteléket jelent, mint a bármilyen hosszú időre megadott vízum. Az állampolgárságra vonatkozó szabályokat minimális mértékben kellene módosítani ahhoz, hogy a határ on túli magyarok magyar állampolgárok is lehessenek. Ehhez minimális politikai konszenzus szükséges. A módosítás végrehajtható úgy, hogy ne borítsa fel Magyarország jelenlegi politikai egyensúlyát. Ez ese tben a kettős állampolgárok nem módosítanák a szava zati arányokat: Magyarországon a jelenlegi szabály ozás értelmében az élhet szavazati jogával, aki bejelentett lakcímmel rendelkezik és a szavazás napján az ország területén tartózkodik. Azok a magyar állampolgárok, akik nem rendelkeznek bejelentett lakcímm el – mert például külföldön élnek – , nem szavazhatnak akkor sem, ha a szavazás napján Magyarországon tartó zkodnak. A társadalom- és egészségbiztosító rendbetételével – a pontosan vezetett és naprakész személyi számlákkal – elkerülhető lenne például a magy arországi egészségügyi ellátás megterhelése: a biztosítással rendelkezők vehetnék igénybe az ellátást, a többiek megtérítenék a költségeket. Egyébként az állampolgárság nem felt é- tele annak, hogy valaki részese legyen a társadalombiztosítási rendszernek. To vábbá: államközi megegy ezéssel megoldható a számlázás is, azaz: a Magyarországon igénybe vett orvosi ellátás – amennyiben erről a kormányok megegyeznek – kiszámlázhatnák a kettős állampolgár költségeit annak az államnak, ahol a ke ttős állampolgár társadalo mbiztosítási járulékot fizet. Az állampolgárság megszerzése nem kell, hogy azonos legyen a bevándorlással és áttelepüléssel. Éppen a jelenlegi helyzet készteti a határon túli magyarokat, hogy az állampolgárság megszerzése érdekében M agyarországra települj enek át. vissza Trianon revíziója Magyar Hírlap 2003. augusztus 7. Számomra történeti, érzelmi és elvi evidencia, hogy meg kell teremteni EUbelépésünk után a hazájától elszakított, határon túli magyarság könnyû beuta zását az anyaországba. Minthogy Románia, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria esetében ez a problé ma nem vetődik fel, most a legfontosabb a Vajd aságban és a Kárpátalján élő magyarok hazautazhatásának megoldása. Tudom, ennek számos jogi és gyakorlati akadálya van. Arra valók a szakértők, a politikusok, a diplomaták, hogy ezeket elhárítsák! El lehet gon dolkodni a kettős állampolgárságtól a speciális, külföldi magyar útlev é- len át a hosszú lejáratú vízumig bármin. A magyar külpolitika erről eddig még elgondolkodni sem volt ha jlandó. Most már igen. Nagyon helyes! Úgy fest, a kettős állampolgárság intézmény e okozza a legtöbb fejtörést. Hagyjuk most az ügy horderejét tekintve pitiáner érveket. Például a gyanakvó számítást, hogy miért kapaszkodik bele az ellenzék, mely korábban ugyancsak hallani sem akart róla, vagy hogy az országnak milyen anyagi hátránya szá rmazna belőle, s hogy esetleg – ha ezzel szavazati jog is járna (miért járna?) – , hátha az "új magyarok” közül többen szavaznának az egyik oldalra, mint a másikra. Ezek nem szempontok, szégyenletes lenne, ha valaki ebben gondolkodna. Van valóságos probléma is épp elég. Például annak meghatározása, ki kaphatna kettős álla mpolgárságot. Először is elég nehézkes, és rossz reminiszcenciákat kelt, ha azt kezdjük nézegetni, ki számít magyarnak, hány nagyszülő kell hozzá stb. De még ha volnának is bombabiztos krité riumok, akkor is ott a fő akadály: az Európai Unió tiltja az etnikai (stb.) alapon való megkülönböztetést. Bár szerintem a diszkr imináció tilalmának fő értelme az, hogy a többség ne tudjon kitolni a kisebbséggel. Ha ez igaz, félreértés azért tiltani a hátr ányos helyzetû kisebbség segítését, mert azt a kedvezést a többség nem kapja meg. Miért diszkrimináció, ha nem húzom ki a vízből azt, aki nem fuldoklik? Miért érezhetné magát megrövidítve a többség, ha olyat nem kap meg, ami szóba sem kerülne, ha nem lenne a kisebbség? De jó, ne vitatkozzunk a bölcs EUval. Fogadjuk el, hogy semmiféle megkülönböztetést nem tûr el.
