Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-30
Hatalm i harcok a pravoszláv egyházban Népszava 2003. augusztus 30. Szerző: Barabás Péter Miközben a közvélemény az iszlám világ történelmi változásaira figyel, alig esik szó azokról a fejleményekről, amelyek az orosz pravoszláv egyházban végbemennek. Pedig va n miről beszélni. Az 1990ben beiktatott II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a rendszerváltozás előtt csak a politika után kulloghatott, 1993ban már a népszerűségi lista 50. helyét foglalta el, egy évvel később a negyvenediket, s manap ság már úgy írnak róla, mint akinek meghatározó szerepe van a társadalmipolitikai életre, állandó kapcsolatban van Putyin elnökkel, és rendszeresen kifejti neki véleményét az ország ügyeiről. Mi sem jellemzőbb erre a kapcsolatra, hogy augusztus elején a m oszkvai Izvesztyija első oldalas főcímében, hatalmas fotó kíséretében adott hírt arról, hogy Vlagyimir Putyin a pátriárkával együtt részt vett azokon az ünnepségeken, amelyeket abból az alkalomból rendeztek, hogy száz évvel ezelőtt avatták boldoggá a szent életű pravoszláv szerzetest, Szerafim Szárovszkijt. A dolog pikantériája, hogy a nyizsnyij novgorodi megyének azon a részén szervezték meg az ünnepségeket, ahol 1706ban megalapították a szárovi kolostort, 1949 nyarán létrehozták az első szovjet atombom bát, 1953ban pedig a hidrogénbombát. A terület ma is zárt. Putyin az istentiszteleten is részt vett és kijelentette, hogy "Oroszország az Isten, a nép és a Haza szolgálatában tett sok nagyszerű hőstettet ismer". Szerafim Szárovszkij életét is ezek közé sorolta. Az állam és az egyház közötti harmóniát tükrözi, hogy a 80 ezres lakosú Szárov városka ma is büszke atomfizikusaira, a változatlanul itt lévő nukleáris központra, és lakói egyetértenek azzal is, hogy a kormány 4050 évig ne tegye lehetővé a városk a megnyitását a külföldiek számára. Szerintük éppen ez a zártság a biztosítéka annak, hogy a hitélet meghittségét fenn tudják tartani. Hetven millió pravoszláv A kilencvenes évek közepén 70 millióra becsülték a pravoszláv hívők számát Oroszországban. I mmár nem gond, ha be akarnak térni imádkozni egy templomba, bár még mindig akadnak olyanok, amelyek múzeumként vagy koncertteremként működnek. A templomok és a kolostorok kevés kivételtől eltekintve visszakerültek az egyházhoz. Az egyházmegyék, a teológiai akadémiák, a lelkészképzők, az egyházi középiskolák, a karnagyképzők, az ikonfestő iskolák, vagy az egyházi újságok nemcsak a rendszerváltozás után megnövekedett lehetőségekről árulkodnak, de arról is, hogy e lehetőségekkel élve hogyan nő a papság befolyá sa. Az egyház ölébe hullott gazdag birodalmat a hívők adományaiból kellene működtetni és fenntartani, csakhogy a lepusztult épületek helyreállítása nem telik ki a szerény adományokból. Hát még a történelmi értékek restaurálása. A kormány mellett ipari üz emek, bankok, kereskedelmi vállalkozások hoznak áldozatokat azért, hogy régi fényükben csillogjanak a paloták és a templomok. Azok, akik hajdanán megtűrt formaságok közé szorítva formálisan vehettek részt a vallási életben, ma már egy autó felszenteléséné l is főszerephez jutnak. Ott vannak mindenütt, s gyakran immár a politikusok sütkéreznek az ő népszerűségükben és nem fordítva. "Istennek hála, ma nem kell beszélnünk valamiféle súrlódásról az állam és az egyház között, még kevésbé arról, hogy a világi hat alom ellenőrzést gyakorolna az egyház belső élete felett - jelentette ki a pátriárka. - Inkább van szó kölcsönös tiszteleten alapuló, hasznos párbeszédről." A még megoldatlan kérdések élén az áll, hogy az egyház vissza akarja kapni azokat a földeket, ame lyeken létesítményei felépültek. Az új földtörvény ugyanis többé nem teszi lehetővé az egyházi épületek térítésmentes használatát, a földterületet vagy meg kell vennie az egyháznak vagy pedig bérelnie kell. A
