Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-31
13 évek közepén több mint 30 millió kínai élt szülőföldjétől távol, s a kitelepülési kedv egyelőre nem mérséklődik. Az új hazát keresők számának emelkedését szakértők a globalizációval, a szocialista tábor összeomlásával, illetv e a polgárháborúkkal magyarázzák. A globalizáció elsősorban abban érezteti hatását, hogy csökkennek az utazási költségek, s a leendő kivándorlók minden korábbinál egyszerűbben tarthatnak kapcsolatot az "ígéret földjére" már bejutott honfitársaikkal. A kivá ndorlók többségét adó országokban nőttek az átlagkeresetek, ami egyrészt ugyan vonzóbbá teheti az otthon maradást, másrészt viszont megkönnyítheti a kivándorlással kapcsolatos költségek fedezését. Wayne A. Cornelius és Philip L. Martin, a Kaliforniai Egyet em professzorai szerint a migráció jobbára olyankor lendül fel, amikor a szegény kibocsátó országban beindul az iparosodás és megugranak a jövedelmek, s a hullám egészen addig tart, amíg az átlagbérek meg nem közelítik a célországban szerezhető fizetéseket . A szakértők Olaszországot hozzák fel példaként: az onnan kiinduló migráció a nyolcvanas években vált jelentéktelenné, amikor Itáliában az egy főre jutó hazai össztermék elérte a 4 ezer dollárt. A szocialista tábor összeomlása után elsősorban a volt Szov jetunió területén, illetve a délszláv államokban alakultak ki nagyobb migrációs hullámok: Oroszországba több százezer orosz nemzetiségű polgár költözött a függetlenné vált egykori tagköztársaságokból, míg az orosz kivándorlás fő célpontja az Egyesült Állam ok, Németország, illetve Izrael volt. Oroszország mellett még Ukrajna számít viszonylag jelentős forrásnak, ahonnan tíz év alatt mintegy egymillióan települtek ki. A volt Jugoszlávia területéről is közel 4 millióan vándoroltak ki, köztük mintegy 3040 ezer vajdasági magyar is, akiknek jelentős része Magyarországon keresett menedéket. A kivándorlók összetétele is változóban van - derül ki az IOM adatsoraiból. Egyrészt jelentősen emelkedik a képzettek aránya - a befogadó országok törvényei is őket részesítik előnyben , másrészt növekszik a nők, közöttük is az önálló munkaerőként jelentkező asszonyok aránya. Míg korábban a kivándorlás elsősorban a család nélküli fiatal férfiak "műfaja" volt, manapság az összes kivándorló több mint 47 százaléka nő. Szakértők szerint a következő években a kivándorlók számának további lassú emelkedése várható, ám a fő útirányokban nem lesznek jelentős változások. Az Egyesült Államokba továbbra is Mexikóból érkezik a legtöbb bevándorló, míg Európában főként a kínaiak, illetve más ázsiai országok, elsősorban a világ legnépesebb államának tisztét hamarosan átvevő India polgárai próbálnak majd letelepedni. Franciaország kivételnek számít: ide elsősorban a volt északafrikai francia gyarmatok lakói akarnak bejutni. Bár az európai ors zágok igyekeznek korlátozni a bevándorlást, hosszabb távon a földrész országai - a lakosság elöregedése miatt - rászorulnak a vérfrissítésre. Az ENSZ népesedési osztályának (UNPD) felmérése szerint ha folytatódnak a jelenlegi demográfiai trendek, akkor 200 0 és 2050 között a fejlett államoknak jelentős számú betelepülőre lesz szükségük. A munkaképes lakosság létszámának fenntartásához Olaszországnak egymillió lakosonként 6600, Németországnak hatezer, NagyBritanniának pedig 2100 bevándorlóra lesz szüksége. D e még a betelepülési hullámokból eddig jórészt kimaradt Japánnak is meg kell nyitnia kapuit, a szigetországban évente millió lakosonként ötezer betelepülőre van szükség. Bár az EUban korábban sokan tartottak attól, hogy a volt szocialista országokból töm egesen érkeznek majd NyugatEurópába a bevándorlók, a roham elmaradt. Ennek egyik oka, hogy ezek az országok is népesedési gondokkal küszködnek, és előbbutóbb - az integrációba való belépés után - ugyancsak népszerű bevándorlási célországgá változnak, így nem csak azok maradnak a közép- és keleteurópai térségben, akik nem tudtak bejutni a Lajtán túli országokba. vissza
