Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-17
brüsszeli kulisszák mögött már megkezdődött a helyezkedés, hogy mindenki a lehető legjobb pozíciót és a legnagyobb befolyást biztosítsa magának. "Az az igazi érték, ha képesek vagyunk kompromisszumokat kötni" - í gy hangzik Joschka Fischer mottója. Ezt a meggyőződését az iraki válság kapcsán ugyan az Egyesült Államokkal szemben kevéssé, az alkotmányozó konvent munkája során viszont annál inkább igyekezett érvényesíteni. Bizonyítandó Berlin kompromisszumkészségét, m indenekelőtt nagyvonalúan lemondott a Németországnak eddig járó második európai bizottsági posztról. Gerhard Schröder kancellár újságírók előtt már az athéni csúcson megerősítette elhatározását, hogy a testületbe - a hozzá hasonlóan szintén szociáldemokrat a - Günther Verheugen jelenlegi bővítési biztost jelöli újra. Ám emellett annak a véleményének is többször hangot adott, mennyire alkalmasnak tartaná koalíciós partnerét az uniós külügyminiszteri posztra. A német diplomácia ezzel kétszeresen is előnyös poz ícióba jutna a közösségen belül: nem csupán az egyik vezető európai hivatal kerülne német kézbe, hanem az Európai Bizottság azzal együtt járó elnökhelyettesi pozíciója is Berlinnek jutna, ami nyilván javára válna érdekérvényesítő képességének. Ez esetben S chröder kancellárnak persze mégiscsak választania kellene Verheugen és Fischer között. Elvégre az Európai Tanácsban és az Európai Bizottságban egyszerre ülő uniós külügyminiszter már valószínűleg lefoglalná a küldő országnak járó bizottsági helyet - még ha ez egyelőre nincs is végérvényesen tisztázva. Igaz, Schrödernek bőven van ideje dönteni, hiszen az EUkülügyminiszteri poszt legkorábban 2006ban jöhet létre, amikorra a tagországoknak ratifikálniuk kell az - egyelőre el sem fogadott - uniós alkotmányt. É ppen ezért nevezhette túl korainak a találgatást Romano Prodi, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke is. KOCKÁZATOK. Ám minden hiába, a kiszivárgott hírek szerint Berlinben egyre határozottabban gondolkoznak egy ilyen lépés belpolitikai következményein. A "dupla vagy semmi" játék leginkább Gerhard Schrödernek és pártjának okozhat problémákat, hiszen a szociáldemokraták a tavaly szeptemberi választásokon jórészt annak köszönhették győzelmüket, hogy a koalíciós partner Zöldek jelentős mértékben növelni tudt ák a rájuk leadott szavazatok arányát a konzervatív ellenzék rovására. Márpedig a Zöldek népszerűsége nem kis mértékben vezetőjük, Joschka Fischer személyétől függ. Amennyiben tehát a külügyminiszternek mégis lennének brüsszeli ambíciói, és idő előtt távoz na, alighanem zuhanni kezdene a kormánykoalíció amúgy is egyre csökkenő népszerűsége. Ez pedig utat nyithatna a napokban meghirdetett adóreform kapcsán jelenleg megosztott, de egy esetleges választási győzelem reményében bizonyosan egységesülő keresztényde mokrata ellenzék kormányra kerülése előtt. Fischer távozása a miniszteri tárcák átrendeződését is maga után vonhatja. A Zöldek ugyanis nem tudnak hasonlóan karizmatikus személyt állítani a külügyminiszteri tárca élére, amely így a szociáldemokraták kezéb e kerülhet. Ki lenne esélyes a poszt betöltésére? Bennfentes körökben ez idáig Günther Verheugen nevét emlegették - Fischer távozása esetén ő méltó utódja lehetne a miniszternek. Egy ilyen megoldás esetén mintegy egymást váltanák Brüsszelben, illetve Berli nben. Ha mindez bekövetkezik, a Zöldek a külügyi tárca elvesztéséért cserébe a pénzügyminisztériumot kapnák meg, amelynek élén Hans Eichel pozíciója a reformok és a költségvetési hiány kezelésének nehézségei kapcsán rendült meg. A poszt esélyese a Zöldek k orábbi pártvezére, Fritz Kuhn lehet. REFORMKÉNYSZER. "Fontos reformokról született döntés Neuhardenbergben, nem a Grimmmeséket írtuk újra" - vetett véget az újságírók személycseréket illető kérdezősködésének az adócsökkentésről határozó minapi kormányü lés után Béla Anda, a kancellár szóvivője. A találgatások persze ettől még nem maradtak abba, ám válaszok leghamarabb csak 2004 elején várhatóak. A Schröderkormánynak addig is más fontos feladatokra - mindenekelőtt a megkezdett reformokra - kell koncentrá lnia, hiszen a gazdasági konjunktúra beindulása nélkül még a legnépszerűbb politikus sem tudja majd megmenteni a bukástól a szociáldemokratazöld koalíciót a következő választásokon. Az egészségügy, a munkaerőpiac és az adórendszer reformját tervező kanc ellárnak egyelőre, úgy tűnik, kedvez a szerencse. A világgazdasági fellendülés ígéretének és az adóreformtervek várható hatásainak köszönhetően ugyanis az elemzők némi optimizmussal néznek a következő év elé. Az előrejelzések szerint végre felpöröghet val amelyest a német gazdaság motorja: míg az OECD még mérsékelten optimista 1,7 százalékos növekedéssel számol, az Európai Bizottság akár 2 százalékos növekedést is lehetségesnek tart