Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-10
Miben maradjon, illetve miben szűnjön meg a nemzeti vétójog az uniós döntéshozatalban? Erről az alapkérdésről vitatkozik az EUalkotmány t ervezetét immár „hosszabbításban” tárgyaló Európai Konvent, amelynek ma délben végleg be kell fejeznie munkáját. Egyelőre biztosnak látszik, hogy a bevándorlás szabályozása a tagállamok saját hatáskörében marad. Nem tudni, sikerüle közösségivé változtatni a külpolitika, az adózás, a szociális rendszer és a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés főbb elemeit. A végső pillanatokra maradtak a leghevesebb viták arról is, legyene uniós diplomáciai szolgálat, alakuljone közös főügyészség, és hivatalosan is különváljone a tizenkét eurót használó tagállam a többiektől a pénzügyi és gazdasági politikában. A vitat tétje azonban csak az, sikerüle a hónap közepén egységes, teljes szövegjavaslatot beterjeszteni a tagállamok kormányközi konferenciája elé. E kül ügyminiszteri testület, majd később az állam- és kormányfők csúcstalálkozója dönt ugyanis az EU új alapszerződéséről. S bármit is javasol a konvent, szinte biztos, hogy a fő kérdések vitája újrakezdődik a vezetők körében. Nemcsak az unió mélyítésének, de bővítésének kérdései is nyitottak. Az biztos, hogy 2007ben Románia és Bulgária bekerülhet. Újabb hathét év múlva következhet Törökország és a Balkán. Ezután viszont az EU nem tagságot, hanem szerződéses, de nem intézményes kapcsolatot ajánlanak Ukrajnána k, Fehéroroszországnak, Moldovának, a Kaukázus és a földközitengeri medence országainak. Időnként felmerül Oroszország és Izrael belépése, erről azonban még beszélni sem érdemes – vélik Brüsszelben. A felsorolt országok alkotnák az EU körül a „barátok gy űrűjét”, amely az unió új szomszédságpolitikájának fő célja. E terület felelőse tegnaptól az Európai Bizottságban Günter Verheugen eddigi bővítési biztos. Magyarország fontos szerepet kaphat az uniós külpolitika új fő irányában, Ukrajna és a Balkán felé. vissza Előremenekülni Népszabadság • 2003. július 10. • Szerző: Füzes Oszkár Újabb tasli Európa tekintélyének: az ENSZ főtitkára úgy találta, hogy az öreg kontinens képtelen megfelelő embert találni a koszovói gyámság vezet ésére. Így Kofi Annan választ valakit a pristinai posztra a tizenöt mostani uniós tagállam hetek óta folyó tehetetlen torzsalkodása láttán. Újabb jele, hogy Európa képtelen még a saját Balkánjának kezelésére is. Státusát rendezni nem meri, nem tudja, sebaj : megígérte, hogy tíz év múlva integrálni fogja. Ezt ígéri Törökországnak is, ha az addigra megfelel az európai értékeknek és normáknak. Ezzel meg is áll az EU bővítése, a többi kívül maradónak új barátságot és szomszédságot ajánlanak, amely az említett é rtékeket és normákat tartalmazná, de az intézményes kapcsolatot nem. Ám az új szomszédságpolitikával tegnap megbízott Günter Verheugen elismerte: nincs értelme most meghúzni Európa határait. Ezek földrajzi, politikai, értékrendi szempontból sem biztosak, e zer történelmi, politikai és értékrendi okból. Nemcsak a múlt, a jövő miatt is. Ha Törökország bekerül, az EU legnépesebb országa muzulmán lesz, és nagyrészt ázsiai. Akkor már mozlim lesz a legnépesebb etnikaivallási kisebbsége Franciaországnak, Belgiumna k, Németországnak, NagyBritanniának, Spanyolországnak és Itáliának. Az EU még inkább vonakodni fog kisebbségeinek uniós szintű, aktív védelmétől, ha csak be nem látja: e téren is előre kell menekülnie. Egyelőre azonban ingerülten szemlélik a magyarok körü li státusvitát: újabb viszály kerül be! A külső határok tologatása (bővítés) feszegeti az unió belső határait is (mélyítés). Át kell írni az unió alapszerződését, mert mások lesznek a belső hatalmi viszonyok. Át kell számolni a közös kasszát, mert másokra , másképp kell költeni. A mélyítés vitáiban euróban számolják az európai értékeket, és ez nem anyagias cinizmus. Hanem annak belátása, hogy minden változásnak ára van, hatalomban és pénzben is kifejezhető. Márpedig az integráció egész történetében soha nem volt, nem készült annyi változás, mint manapság. Ha már az ezekből eredő feladatok előli kitérés és hátrálás minden változatát kipróbálják, belátják talán: menekülni kell. Előre. Még többet föl kell adni a nemzetállami kizárólagosságból, beleértve azt is, hogy egy soknemzetiségű ország nemigen lehet nemzetállam egyáltalán. Ezt a franciák már pedzegetik (!), a románok még nem, a szlovákok már (most) nem. A magyar kisebbségeknek uniós szinten
