Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-07
Mindannyian kisebbségiek vagyunk Népszava 2003. június 7. Szerző: Hamvay Péter Médianacinalizmus, kisebbségek és az EUintegráció címmel tartott nemzetközi konferenciát az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány nemrégiben Budapesten. Jelen voltak a reprezentatív újságírószervezetek elnökei, számos határon túli magyar médium képviselője és hazai újságírók, szociológu sok, politológusok, az esemény védnökségét Göncz Árpád és Méray Tibor vállalták. A konferencia arra kereste a választ, hogyan jelenik meg a médiában az Európai Unió, milyen szerepe van a médiának a kisebbségi kérdés kezelésében, tompítja, vagy éppenségge l gerjesztie a nacionalizmust. Milyen kihívásokkal kell megküzdeni a magyar sajtónak - határainkon belül és kívül - a közös Európában. Forgács Imre, a Miniszterelnöki Hivatal Európai Integrációs irodájának főcsoportfőnöke előadásában arra hívta fel a fig yelmet, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája, hanem a tagállamok kompetenciájába utalja a nemzetiségi kérdés intézményes kereteinek kidolgozását. Bár néhány általános dokumentum a kisebbségvédelem terén is igazodási pontot jelent, különösen a 2000ben elfogadott irányelv, mely a diszkrimináció általános tilalmát írja elő, eszerint tilos mindenféle megkülönböztetés a munkavállalás, oktatás, szociális védelem, közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. A tagállamoknak 2005ben kell előszö r jelentést tenniük az elvek gyakorlati megvalósulásáról, ez tehát már Magyarország is számonkérhető lesz, ami különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a hazánkról készült országjelentések rendre kifogásolják a roma kisebbség helyzetét és kisebbsége k parlamenti képviseletének hiányát. A diszkriminációt tiltó alapvető jogok chartája várhatóan bekerül az EU alkotmányába, így kötelező erővel bír minden tagállam számára. Az Európai Tanács kisebbségpolitikájának sincs jelentős múltja, csak a tagállamok f ele ratifikálta1998ban a kisebbségek jogairól szóló keretegyezményt és a regionális nyelvek európai kartáját. Az európai államok egy része - például Franciaország - azt sem ismeri el, hogy területén egyáltalán vannak nemzeti és etnikai kisebbségek. A kere tegyezmény természetesen csak alapelveket rögzít, nem tartalmaz kötelező jogi előírásokat, de az Európa Tanács folyamatosan ellenőrzi az országokat, mennyiben sikerül megfelelniük a vállalt alapelveknek. Jellemző, hogy az aláírók közül, csak minden negyedi k tekinti szavatoltnak a nemzetiségi nyelvoktatást. Intézményes garanciák egyedül a nyelvhasználat területén léteznek. Sükösd Miklós a Közép Európai Egyetem professzora előadásában azt vette górcső alá, hogyan jelenik meg az Európai Unió a magyar médiában . Egyetlen felmérés készült e tárgyban, amely az írott sajtó cikkeiből kirajzolódó EU képet vizsgálja, az elektronikus médiumok esetében mindeddig nem történt hasonló elemzés. A nyolc napilapot (Népszabadság, Magyar Nemzet és hat vidéki lap) illetve két he tilapot (168 Óra, Magyar Fórum) érintő vizsgálódásból kiderül, hogy viszonylag sok cikk foglalkozott ugyan az Európai Unióval, de az írások 95 százaléka hírjellegű volt, tehát hiányoztak azok az értelmezési keretek, melyek segítségével az állampolgár valób an megérthette volna az EU legfontosabb kérdéseit. Értelemszerűen, döntően a magyar csatlakozás kérdéseivel foglalkozott a hazai média, mint külpolitikai, külgazdasági kérdéssel, elenyészően kevés írás beszélt az EU értékeivel, alapelveivel, kulturális von atkozásaival, hosszú távú vízió felrajzolása pedig aligalig jelent meg. Ennek a csőlátásnak volt a következménye, hogy a brüsszeli tudósításokban a politikusok, diplomaták, EU bürokraták jelentek meg, a szakértők és szakmai szövetségek pedig csak elenyész ő számban. Megfigyelhető volt továbbá az a káros tendencia, hogy nemegyszer belpolitikai ütközőpontonként szerepelt az Unió, s figyelemre méltó volt, hogy nem jelent meg érdemleges elutasító érv a csatlakozással szemben. A kutató szerint mindezek hozzájáru ltak a népszavazáson tapasztalt alacsony részvételhez, de az elsődleges felelősséget mégis a politika viseli. Amikor Szlovákiában Dzurinda és Meciar együtt kampányolt az EU mellett, addig Magyarországon nem került sor a kormány és ellenzék közös fellépésér e. Mindenesetre bizonyos kommunikációs deficit jellemzi a magyar sajtót, az EUs híreket külön rovatokban, mellékletekben tárgyalták a lapok, ahelyett, hogy a belpolitika, gazdaság, kultúra metszéspontjába helyezték volna. Helyenként az újságírók
