Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-07
Markó Béla RMDSZelnök beszédében az együttműködés és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta. Ezeknek köszönhetően jöhetett létre a Sapientia, magyar kormányzati, erdélyi egyházi, értelmiségi és érdekképviseleti összefogással. Kerekes Sándor, a K olozs megyei tanács alelnöke elmondta: van hol tanulni, de nincs hol dolgozni – különösen alacsony a kereslet a magasan képzett munkaerőre. Hozzátette: a keresett szakok végzettjeinek 7080 százaléka már külföldön dolgozik. Orbán Viktor volt kormányfő elm ondta: a „magyar nemzeti kormány” az árvíz, a balkáni háború, az orosz pénzügyi válság közepette döntött úgy, hogy egy másik ország területén, Erdélyben egyetemet épít. Az EMTE a határon túli magyarokat összeköti az egyetemes magyarsággal, „mert ami a föld rajzi Magyarországtól elszakadt, az a szellemi Magyarországnak mindig a része maradt”. – Ez a beruházás jó a magyarországi magyaroknak is, mert ezzel Kolozsvár visszatér a régi magyar egyetemi városok sorába – hangsúlyozta. Úgy vélte, az egyetem „a határok on átívelő nemzeti újraegyesítést szolgálja”, s egyben „befektetés a közös, 15 millió magyar számára épülő magyar nemzet és nemzetgazdaság jövőjébe”. vissza A trianoni trauma okai Népszabadság • 2003. június 7. • Szerző: Roms ics Ignác Egy 1983as szociológia felmérés szerint a történeti Magyarország 1919 – 1920as felosztását Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Ausztria között a magyar értelmiség 64 százaléka tartotta helytelen döntésnek. Elvileg helyes, de rosszul, illetve hibásan végrehajtott határozatnak a megkérdezettek 35 százaléka minősítette. Hat évvel később megismételték ezt az értelmiségre korlátozódó vizsgálatot. A felosztással elégedetlenkedők aránya ekkorra 83 százalékra nőtt. Helyes, de elvtelenül megvalósított döntésnek 1989ben a megkérdezettek 16 százaléka tartotta a békeszerződést. Trianon ilyen egyértelmű elutasítása a magyar értelmiség körében több tényezőre vezethető vissza. A negatív értékbeállítódás legfontosabb oka nyilvánvalóan maga a békeszerződés, pontosabban a diktátum területi előírásainak a durvasága és elvszerűtlensége. Trianonban Magyarország nem egyszerűen tartományokat veszített el, mint például Oroszország a krími háborúban, Franciaország 1871ben vagy a Török Birodalom a XIX. század közepé től folyamatosan. Magyarországot valóban „feldarabolták”, illetve „megcsonkították”, ahogyan tették ezt például Lengyelországgal is 1772ben és 1793ban. A döntnökök ezt a nemzetiségi elvvel indokolták, vagyis azzal, hogy minden etnikumnak joga van politik ai közösségként fellépni, és államot alkotni. A valóságban viszont nemcsak nemzetiségi, hanem tisztán vagy döntően magyarok lakta területeket is elcsatoltak. A hatalmas területi veszteség és az, hogy a nemzetiségi lakossággal együtt több mint hárommillió m agyar is a szomszédos államok alattvalójává vált, nem indokolható a nemzetek fennen hirdetett önrendelkezési elvével. A nemzetiségi elv becsületes alkalmazása csehszlovák – magyar viszonylatban, s kisebb volumenű lakosságcserével kombinálva a jugoszláv – magy ar határon is teljesen tiszta etnikai helyzetet teremthetett volna, amelyet ma mindenki ugyanolyan természetességgel tekintene véglegesnek és korrektnek, mint amilyen magától értetődő az, hogy az egykori NyugatMagyarország Burgenland néven Ausztria egyik tartománya. A „trianoni trauma” ez esetben ma valószínűleg „erdélyi trauma” lenne, miután ott valóban nem voltak és ma sincsenek világos etnikai választóvonalak, s az erdélyi magyarság mintegy harmada a régió legkeletibb csücskében, vagyis NagyRománia mér tani közepén él. Kellő távlatossággal, jóindulattal azonban még itt is meg lehetett volna találni a kölcsönösen elfogadható (vagy elfogadhatóbb) megoldást. Ehelyett – mint tudjuk – a stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei és a vae victis el ve diadalmaskodtak. Ez még azok számára is lehetetlenné tette Trianon igazságos rendezésként való tudomásulvételét, akik egyébként elfogadták a nemzetiséget mint államszervezési elvet, és belátták a történelmi Magyarország felbomlásának elkerülhetetlenségé t. A trianoni békeszerződés nagyfokú elutasításának fontos oka az is, hogy történelmi mértékkel mérve még igen friss, és alig húsz évvel elfogadása után területi előírásait egyszer már megváltoztatták. 1938 és 1941 között – mint ismeretes – Magyarország négy lépcsőben visszakapta elveszített területeinek több mint
