Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-26
Európai Egyesült Államok Magyar Hírlap 2003. június 26. Szerző: Molnár Gusztáv, politikafilozófus Amennyiben az alkotmányozási folyamat megfeneklik, a kemény magot alkotó államoknak nem lesz más választásuk, mint a jelenlegi uniós statusquón még radikálisabban túllépő Európai Egyesült Államok megteremtése. A konzervatív Daily Telegraph szellemesen és gúnyosan "coup d’Estaing”nek (Giscardpuccs) nevezte a volt francia elnök fegyvertényét, hogy tudniillik mégiscsak képes volt a brüsszeli konvent nagy többségével egy kompromi sszumos alkotmánytervezetet elfogadtatni. Az alkotmány az Uniót egységes jogi személynek és nemzetközi jogi szereplőnek minősíti, amelynek jogalanyai nemcsak az egyes államok, hanem az európai állampolgárok. Ez utóbbi vonatkozást különösen kiemeli az az ut olsó pillanatban elfogadott módosító javaslat, amelynek értelmében az Európai Bizottság köteles minden olyan törvényjavaslatot a miniszteri tanács és az európai parlament elé terjeszteni, amelyet legalább egymillió európai polgár népi kezdeményezés keretéb en aláírásával támogat. Bár az alkotmányozási folyamat során sokan – és joggal – kifogásolták, hogy Giscard d’Estaing túl sok engedményt tett az uniót "nemzetek szövetségének, nem szuperállamnak” tekintő angoloknak, mégis elmondhatjuk, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy ez az alkotmánytervezet életbe lép, az Európai Unió, duális jellegének fennmaradása ellenére, döntő pontokon immár egy föderális jellegű civilizációállam formájában jelenik meg a globális színtéren. Giscard mesteri módon használta fel az angol faltörő kost arra , hogy a renitenskedő "törpékkel” szemben keresztülvigye az EU működőképességéhez elengedhetetlen intézményi reformot, majd – immár ez utóbbiak támogatásával – legalábbis ideiglenesen meghátrálásra kényszerítette a többségi szavazás körének nagyarányú kite rjesztését sokalló angolokat és a kis és közepes államoknak kedvező nizzai status quóhoz váltig ragaszkodó spanyolokat és lengyeleket. Ezzel "az egyre szorosabbá váló unió” és az önálló európai világhatalom hívei jelentős lépéselőnyhöz jutottak az október közepén kezdődő kormányközi konferencián, mert azok az országok, amelyek nemzeti szuverenitásukat és atlanti kapcsolataikat féltve szembefordulnak az alkotmánytervezettel, elkerülhetetlenül egységbontóvá válnak. Hol van a "vörös vonal” NagyBritannia, Spanyolország és Lengyelország nem hagyott kétséget afelől, hogy ha érdekei úgy kívánják, megakadályozza az európai alkotmány elfogadását. Anglia feltehetően akkor fog az obstrukció eszközéhez folyamodni, ha az alaptörvény végleges szövege túllép azon a "v örös vonalon”, amely a nemzeti szuverenitás kulcsterületeit (adózás, kül- és védelmi politika) oltalmazza. Blair különösen akkor kerül nehéz helyzetbe, ha nem fogja tudni elkerülni a népszavazást. A brit kormány most még hallani sem akar erről, de a közvél emény részéről nagy nyomás nehezedik rá, és lehet, hogy amennyiben az alkotmányt lényegi módosítások nélkül fogadják el, belpolitikailag nem lesz abban a helyzetben, hogy megakadályozza a népakarat kinyilvánítását. Márpedig a jelenlegi közhangulat olyan mé rtékben Európaellenes, hogy a népszavazás csak az alkotmánytervezet elutasításához vezethet. Blair tisztában van azzal, hogy ez NagyBritannia marginalizálódásához és nem utolsósorban a City lázadásához vezetne, aminek az lenne az eredménye – jó angol szo kás szerint – , hogy pár évvel később, sokkal rosszabb körülmények között visszakéredzkednek az addigra már végképp mások irányítása alá kerülő hajóra. Nizzában, ahol még Franciaország számára is az volt a döntő kérdés, hogy – a szavazatarányokat tekintve – egyenrangú maradjon Németországgal, a spanyolok az "öt nagy” között tudhatták magukat. Most, hogy ennek az egyenlősdinek Giscard minden különösebb ceremónia nélkül véget vetett, mert a franciák végre megértették, hogy szimbólumok helyett célszerűbb tényl eges, érdemi eredményekre törekedni, Spanyolország hirtelen rádöbbent, hogy "a Konvent szétrombolja az egyenlőség elvén alapuló európai államszövetség eredeti eszméjét”. Lengyelország álláspontja, ha lehet, még egyértelműbb és határozottabb, mint a birtok on belül lévő, és ezért többet kockáztató NagyBritanniáé és Spanyolországé. Az alkotmánytervezet június 13ai elfogadásának előestéjén lengyel kezdeményezésre 18 ország képviselői aláírtak egy nyilatkozatot, amely tiltakozik a nizzai "erőviszonyok” megvál toztatása ellen. (Figyelemre méltó jelzés, hogy ezt a nyilvánvaló kihívásnak
