Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-24
Jelképpolitika ( MHálláspont) Magyar Hírlap 2003. június 24. Magyarország a rendszerváltás óta elkötelezetten támogatja a határon túli magyarokat. Ez így van rendben, fontos dolog. Az elején voltak ugyan gondok, akadékoskodtak a szomszédok is, de a kilencvenes évek végére nagyrészt minden összeállt. Kialakult egy rendszer, a hírek szerint mind kevesebb pénz ment át ellenőrizetlenül, "kofferban” a határon, kifogások már alig akadtak, Európa is megnyugodott, a magyar kisebbségpolitika elfogadottá vált. Kiderült ugyan, hogy az elosztási mechanizmus messze nem tökéletes, de ezt is rendbe lehetett volna tenni. Nem ez történt. A józanság helyett a jelképpolitika következett, majd a magyar törvénykezés – talán jó szándékú, mégis – egyik legszerencsétlenebbn ek bizonyuló terméke: a státustörvény, s annak minden folyománya. A határon túli magyarok csalódtak, mert többet ígértek nekik; a szomszédok ismét támadásba lendültek; Európa pedig megrémült. Ahelyett, hogy a zavaros keletközépeurópai állapotok megnyugod tak volna, újabb vihar fenyegetett. S a helyzet két évvel a törvényalkotás után sem lett jobb. A szomszédviták nem ültek el, Budapestre sorra érkeztek az európai bírálatok, a támogatások egy részét nem is lehetett biztosítani, miközben nem lehetett nem ész revenni: azzal a segítséggel, amire a jogszabály nem vonatkozott (támogatás az erdélyi magánegyetemnek, vagy a határon túli vállalkozókat segítő közalapítvány), továbbra sem volt semmi gond. A státustörvényt el kellett volna törölni. Nem ez történt. A szo cialisták, akik 2001ben nem utolsósorban kampánymegfontolásokból támogatták a jogszabályt, nem merték megtenni. De legalább elérték, hogy – nem mellékesen, a határon túli magyarok több mint kilencven százalékát képviselő szervezetek egyetértésével – módos uljon, európaibbá váljon. Most ismét nyugalom kellene – elsősorban a kisebbségben élők érdekében. Nem lesz. A Fidesz nemet mondott a módosításra, a törvény megcsonkításáról beszél, s visszarendezést ígér 2006os győzelme esetén. A pártról korábban sokan á llították: saját kampánycéljaira találta ki a státustörvényt. Úgy tûnik, ez most is így van. vissza Pusztító idők Erdélyben Magyar Nemzet Online 2003. június 24. 8:11 Szerző: Szarka Ágota A kultúra, az épített környezet br utális és ostoba rombolása Erdélyben Trianon után kezdődött, de a kommunizmus idején vált végzetessé. A veszteségeket csak felbecsülni lehet, de jóvátenni nem. Ami véletlenül megmaradt, most a balkáni vadkapitalizmusban pusztul tovább. Az értékek megmentés ére – kevés kivétellel – se pénz, se ész, se szándék. A múlt elsüllyedésre ítélt mesés szigete a hajdan nagyhírű fürdőhely, Bázna is. Akik felépítették, elköltöztek, s lassan benövi az erdő udvaraikat, összedőlnek elfeledett házaik. Az egykori erdélyi sz ász településen már csak a téli fagytól gödrös főúton a lovas kocsik között lavírozó német rendszámú autók tanúskodnak arról, hogy hétszáz évig e nép generációi éltek és dolgoztak e tájon. A hetvenes években csinos fejpénzt fizetett a német kormány, hogy C eausescu engedje az erdélyi szászokat visszatelepülni az ősi „anyaföldre”. Távozásuk után, az egykor gazdag vidéken felütötte a fejét a rendetlenség, a nyomor. A régi Küküllő vármegye dicsőszentmártoni járásának kisközségében, amit Baasennek neveztek a m aguk nyelvén, 1892ben még 1435 szász élt. Tágas, ívelt kapujú házaikat rég más náció lakja, s a főtéren, a középkori erődtemplomba sem igen jár senki imádkozni. Műemlék: nemrég újíthatták fel, tornya hófehéren magasodik a nagyküküllőt tápláló Báznapatak völgye fölé. „Erős várunk az Isten” – Luther szavai ötlenek az ember eszébe a pillérekkel megtámasztott vaskos falak láttán, amik manapság már csak a letűnt századok árnyait óvják rendületlenül. A Pallas lexikon 1893ban kiadott kötete azt írja: Bázna, a messze földön híres gyógyfürdőhely a szászlutheránus egyházalap tulajdona. Már a XVII. században ismeretes volt a parkjában fakadó öt gyógyforrás: a Szikla, a Merkel, a Templom, a Ferdinánd, és az Erlich, amelyek a fürdőház meleg kádfürdőit, a négy
