Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-24
hideg tükörfürdőt, az iszapfürdőket és a gázfürdőt látták el. A község főútja mentén a rozsdás táblán még kivehető a román felirat: „baile”, azaz fürdő, 500 méterre. Az útmutatást követve, a falu szélső házait elhagyva megérkeztünk a telepre: mintha hirtelen a c sernobili tiltott zónába csöppentünk volna. A szocialista időkben kiadott útikönyv azt állítja: már a XV. század óta éltek a környékbeliek a gyógyvizekkel. Hogy a múlt e szeletét ők sem kívánták eltörölni, bizonyítja a régi gyógykutak mészkövébe vésett ö tágú csillag, és a még romjaiban is tájidegen „szórakozócentrum” – diszkó, önkiszolgáló étterem a népi demokrácia jegyében, és presszó, no meg közért – , mindjárt a parkba vezető sétány elején kockaforma grandiózus épület, csupa üvegből, vasbetonból. A fala kon a dolgozó parasztság és munkásság életét bemutató, mitologikus hangulatú szocreál mozaikok. A daliás traktoros lányokat és a fényes tekintetű vasöntő legényeket ma már leginkább csak a neszező patkányok csodálják. A míves alpesi stílusban épült, áttör t homlokzatú, manzárdos, emeletes villákat, panziókat már rég elhagyták az utolsó lakók. A piros cseréptetős, végromlásukban is festői épületeket kifosztották, az utolsó rézkilincset is elvitték. A nagyszálló faragott bábos korláttal szegélyezett falépcsőj e recsegropog a lépteink alatt, a feltört szobákban a lógó belű matracok és ürülékhalmok tanúskodnak arról, hogy az épületnek időről időre akadnak lakói. A hatalmas fogadócsarnok padlóján hegyekben tornyosul a szemét. „Jód- és brómtartalmú sósfürdő Erdé lyben. Szép park és nagy erdők közepette. Enyhe éghajlat, pormentes levegő. Az erősen radioaktív gyógyforrások, gáz és iszapfürdők évszázadok óta a következő betegségeknél lettek kipróbálva: izületi és izomcsúz, köszvény, görvélykór, bujakór, bőrbajok, izü leti lob, ischias és más idegzsába, hűdések, csonttörések, ficamok, és műtétek utóbajainál, női bajok, vérszegénység esetében. Ivókúra, inhalatórium, nap és légfürdők, röntgenés villamos kezelés, bepakolások és masszázskúrák. Kellemes lakások magasabb és szerényebb igényűeknek. Figyelmes kiszolgálás. Két vendéglő. Gyógyzene, tenisz, krikett, tekepálya, zongora és egyéb szórakozás a szabadban, valamint a gyógyszalonban. Posta és telefonállomás. Fürdőidény: május 15től szeptember 15ig. Prospektussal és bőv ebb felvilágosítással szolgál a fürdőkezelőség.” – olvasható az előző századforduló táján kiadott fürdőkalauzban. A Pallas lexikon szerint 160 szoba állt akkoriban a fizető vendégek rendelkezésére, a főidényben a gyógyulást keresők száma elérte az ezret is . Báznáról évente harmincezer palack vizet küldtek szét másfelé – írja a lexikon. Az adatok arról tanúskodnak, hogy Báznafürdő abban az időben virágzó üdülőhely volt, amely télennyáron biztos megélhetést adott polgárainak, és az egész környéknek. A hata lmas, omladozó gépcsarnokban a rozsdás gőzkazánon még ott a cégér, ami tanúsítja: a magyar millennium évében gyártották a fővárosban, s jól szolgálhatott, még a kommunisták alatt is. Kultúrhelyen becses ipari műemlék lenne. Itt csak a fémguberálókra váró r omhalmaz. Még az őspark kör alaprajzú, zöldre mázolt kerti pavilonjait is szépen cizellált faragásokkal díszítette az egykori mester, s a kecses építményeket csúcsos kupolával fedték be. Most megsüllyedve árválkodnak az ősfák árnyékában a sétány mellett. Néhány otthagyott, üres konyakos üveg bizonyítja, hogy a kísértetvárossá vált báznai gyógyfürdőtelep lakói – az itt ragadtak, a hajléktalanok és a csavargók – időnként megmeglátogatják őket, a maguk módján keresve a felüdülést korhadó falak között. De a hegyoldal felett magas, erős kerítés húzódik, elszigetelve az enyészet földjét az újonnan épített többhektáros, gondozott parktól, ahol sportpályák, giccses kandeláberekkel szegélyezett sétányok, hatalmas lebetonozott parkoló hirdeti az új módit. Középen pedig ott terpeszkedik a vasbeton monstrum, az új gyógyszálló. A régi fürdővárosban a kutakat elzárták, a vizet felszivattyúzták a hegyre… A medencéket csak a szálló vendégei használhatják. A helyiek nem is álmodhatnak róla, hogy megmártózzanak a gyógyerej ű vízben. Odalent, a roggyant házak csendjét gyerekzsivaj veri fel. Tíz év körüli lányok bújócskáznak a romok között, nevetgélnek, németül feleselnek egymással. Németországból jöttek. Szüleik tán a régi otthont keresik, ahol a valaha a nagyszülők éltek é s dolgoztak – amíg lehetett. vissza Az utolsó plenáris ülés: lefejezett státustörvény Magyar Nemzet Online
