Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-15
telepítené . Ami pedig mind a föderalisták, mind a kisebb tagállamok zöme szemében a legfőbb bűne: az EU nemzetek feletti intézményei, az EB és az Európai Parlament (EP) rovására a nagy tagországok befolyását közvetve növelő intézmények - a kormányfőket tömörítő Euró pai Tanács (ET) és a jogalkotó, illetve operatív döntéseket hozó Miniszteri Tanács (MT) - javára billentené el az integrációs hatalmi egyensúlyt. Az utóbbi időben Giscard már nem csinált titkot az elképzeléseit alátámasztó - lényegében Jacques Chirac fran cia elnök és Tony Blair brit kormányfő által sugallt, de a spanyol és a lengyel vezetők által is követett - logikából. Igaz, állítja, hogy az uniós demokrácia egyfelől a polgárok, másfelől pedig a tagállamok egyenlőségén alapszik, de az utóbbi elv korrigál atlan érvényesülése a bővítés után zömmel kis országokból álló EUban sértené az uniós népesség háromnegyedének otthont adó hat nagy ország érdekét. Az elnöknek azt a vélekedését is sokan osztják, hogy a tagországok félévenkénti váltakozása az elnökségi po szton - minden demokratikus értéke ellenére - zavarja a közösségi politika következetességét, és ez különösen a külügyekben bosszulta meg többször magát. Három radikális újítást vezetne be - több kisebb, ám nem jelentéktelen változtatáson kívül - ezért az alkotmánytervezet. A kormányfői testület "csúcsán" a féléves rotációt állandó elnökkel váltaná fel - az MT különféle formációinak élén azonban módosított formában megőrizné a tagállamok cserélődését , létrehozná a kormányfők által ugyancsak tartósan kine vezett "uniós külügyminiszteri posztot", valamint megszüntetné a tagállamok automatikus helyfoglalási jogát az EBben. A mély nézetkülönbségekre vall, hogy - mint utóbb kiderült - a konventelnökség szellemi produktumaként feltálalt tervezet korántsem kons zenzussal született. Giscard ugyanis megszavaztatta a testületet, s a különféle érdekcsoportok reprezentánsainak helyet adó grémiumban alulmaradtak nyílt konfrontációt helyeztek kilátásba az e heti plenáris ülésen. Az egyik legszervezettebb, jó érdekérvény esítő csoportosulás a konventben az EP 16 delegáltja, akiket nemzetiségtől és pártállástól függetlenül összeköt a parlament politikai súlyának növelésére irányuló szándék. Az euroatyák jelezték, legfőbb törekvésük az lesz, hogy "megfordítsák" az EB elnökén ek Giscard által javasolt kinevezési hierarchiáját, vagyis ne a kormányfők testületének, az ETnek legyen joga a jelöltállításra, a parlamentnek pedig az elfogadásra vagy elutasításra, hanem éppen ellenkezőleg, így az EBelnök személye az európai pártok al kujának tárgyává válna. Az "első ijedtség" után az EB visszafogottabb hangra váltott, de később sem rejtette véka alá, hogy "helyre kívánja állítani az EU intézményei közti egyensúlyt". Az EB mindenekelőtt az állandó és "teljes munkaidős" EUelnöki poszto t tartja fölöslegesnek, sőt károsnak. Mint Chris Patten, a testület külkapcsolatokért felelős tagja rámutatott, az általános egyetértésre talált új uniós külügyminiszteri tisztséget betöltő személy pontosan elegendő a közösségi külpolitika alakítására - má r amennyiben egyáltalában megvan ehhez az akarat a kormányokban - és az EUarculat nemzetközi megjelenítésére, míg ha a kormányfői testület élén tartós elnök áll, akkor a közte és az EB elnöke közti káros rivalizálás előre megjósolható. Patten aligha vádo lható azzal, hogy "maga felé hajlik a keze": már tudható, hogy mandátuma végeztével az oxfordi egyetem elnöke lesz, az új uniós külügyminiszteri cím fő esélyeseként pedig Joschka Fischer német külügyminisztert emlegetik, bár állítólag görög kollégájának, J orgosz Papandreunak is fáj rá a foga. Nem véletlen, hogy az EB "nagy barátja" az uniós külügyminiszterről szóló ötletnek. Giscard elképzelése szerint e tisztség betöltője egyszersmind a bizottság alelnökévé is válna, és azon javaslatairól, amelyeket a telj es EB támogat, a tagállamok külügyminiszteri tanácsa egyhangú helyett minősített többséggel szavazna. Ez a megoldás a közösségi külpolitika alakításában eddig nem létező befolyást garantálna a szupranacionális szervezetnek, ennyiben tehát tompítja a Giscar d elleni bírálatok élét. Huszárvágással próbálná az EB áthidalni azt a nagy országok által előszeretettel felhánytorgatott ellentmondást, hogy a kis tagállamok foggalkörömmel ragaszkodnak bizottsági helyeikhez, holott a közösségi előírások szerint e grém ium tagjai úgysem fogadhatnak el utasítást semmilyen kormánytól. A bizottság létszáma nem puszta szakmai kérdés, a testületben való részvétel a tagországok uniós kötődésének eszköze, egyenrangúságuk bizonyítéka - vág vissza Romano Prodi EBelnök és csapata arra az érvre, hogy egy 2528 fős testületben már nem is jutna mindenkinek érdemi tárca. Az ellenterv szerint az EBben a
