Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-15
jövőben is minden tagországnak lenne "széke", az elnök azonban a mainál több - kormányfőkéhez hasonlatos - hatalmat kapna a tárcák ki alakításában, szétosztásában, és egyegy szakmai terület például bizottsági tagok kisebb csoportjainak közös felügyelete alá kerülne. Egy húron pendül az EP és az EB törekvéseivel az a másik friss ellenterv, amellyel a Benelux országok Louis Michel belga külügyminisztert maguk előtt toló konventbeli képviselői akarnak frontális támadást intézni Giscard alkotmánya ellen. Ez a figyelemre méltó új elemeket felvonultató csomag a konventelnökével éppen ellentétes konstrukciót szorgalmaz. A tagállamok egyenlőség ének biztosítékaként fenntartaná a hat hónapos rotációt az ET elnöki posztján, a működési stabilitás erősítése végett viszont az integráció két legerősebb végrehajtó testületének - a kormányfői csúcsokat előkészítő Általános Ügyek Tanácsának, valamint a kü lügyminiszterek tanácsának - elnöki posztjára az EB emberét ültetné: az előbbibe a bizottsági elnököt, az utóbbiba az alelnököt, aki egyúttal az állandó uniós külügyminiszter is lenne. Az ekképp igencsak felértékelt EB szavazó tagjainak száma sosem haladná meg a 15öt - szól a belgahollandluxemburgi terv , de a testületben további 15 "helyettes" bizottsági tag is helyet kapna, a szavazó és nem szavazó tagok pedig igazságos rotációs ütemben váltogatnák egymást. Az idő szorításában a konventelnök most hir telen "vágtára" ösztökéli jelképes teknősbékáját: meghirdette, hogy a konventben június közepéig csaknem minden héten két álló napig tartó maratoni vita lesz, az alkotmányterv szaloniki bemutatását szívügyeként kezelő Kosztasz Szimitisz görög kormányfő ped ig egy eldugott szigetet kínált fel menedékül a konventelnökség számára az utolsó júniusi ecsetvonásokhoz. Az elemzők többsége azonban egyelőre csak szerény összeget tenne fel arra, hogy az új európai alkotmány valóban a demokrácia letéteményesének szánt k onventben lát majd napvilágot, nem pedig valamely miniszterelnöki tárgyalószobából kerül elő, mert a kompromisszumokra való érzékelhető törekvést presztízsszempontok keresztezik, nem utolsósorban a bizonyos vesszőparipáin lovagoló Giscardé.
