Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-23
Az EÖKKt tavaly a kormány alapította, s közalapítványként működő, független, nem profitorientált intézmény. Ala pvető feladata szerint a kisebbségi témában kutatási programokat dolgoz ki, s háttéranyagokkal segíti a döntéshozó szerveket, mindenekelőtt az Országgyűlést és a kormányt. vissza S. A. Nemzetpolitikáról a Jászi Társaságban 20 03. május 23. 6:05 Bognár Nándor Azért itt régen nagyobb rend volt – tükröződik az arcokon, érzékeltetve, hogy a jelenlévők közül többen látogathatták az épületet korábban is, amikor még felsőfokú mozgalmi képesítést lehetett szerezni itt, a Villányi úti egykori pártiskolán. A létesítmény ma már általános oktatási központ, de helyet kapnak benne rendezvényeikhez időnként olyan szervezetek is, mint például a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság. Jelen sorok ötvenes éveit taposó szerzője kezdi magát úgy ére zni, mint első munkahelyén: bármerre tekint körbekörbe, valahogy mindenki idősebb. Megvan persze erre is a magyarázat: mint a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság rendezvényének egyik szervezője, egy kardigános hölgy készségesen elmondja: itt mindenki régi külügyes. Érződik ez a hangulaton is, meg az időkitöltő beszélgetéseken: emlékszel, mikor még M. Gyuszi volt a nagykövet? Egyszer én voltam a futár, és alig tudtam feljutni a repülőre, mert éppen akkor, tudod… Aztán mikor hazajöttem, akkor derült ki… és íg y tovább, jönnek a régi történetek, egymás után. Jöhetnek is, van rá idejük, mert az előadó meg nem jön. Eltelik tíz perc, aztán még tíz, fél óra – a kardigános hölgy időnként megjelenik, széttárja a kezét, és ilyeneket mond: hiszen mindenki tudja, milyen a közlekedés, ugye, ezt meg tudjuk érteni. Jelenlévők értik, csak nem szeretik, mármint a várást. Enyhe morajlásban taglalja a megjelent harmincnegyven főnyi ezüstös, olykor ritkás hajú hallgatóság, hol is van az udvariasság határa, és hol a türelemé. N éhányan – szertartásosan komoly sorozatkézfogásokat követően – hazamennek, mások nyári programjavaslatokat, piaci híreket cserélnek, míg végre, jó ötven perces késéssel megérkezik az előadó, Szabó Vilmos. – Nemzetpolitikai okból késtem – vág a téma köze pébe a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki egyszersmind a Határon Túli Magyarok Hivatalát is felügyeli, és aki „A magyar nemzetpolitika időszerű kérdései” címmel ígért előadást az érdeklődőknek. Magyarázkodásra persze semmi szükség, megtesz i azt részletekbe menően a vendéglátó Jászi Társaság illetékese, Juhász Ottó, a házigazda, ilyenformán: – Valamennyien dolgoztunk apparátusban – széttekint, majd nyugtázva az egyetértő pillantásokat, folytatja – tudjuk jól, hogy az mit jelent. Aztán, ho gy szemernyi kétség se maradjon az apparátusban dolgozás mikéntjét illetően, hozzáteszi: ugye, akkor mások osztják be az ember idejét. Az előadó közben lazul, zakóját ráteríti az egyik szék támlájára, leülve papírokat szed elő a táskájából. „Maradj ülve” –- kap ő is egy kedves mondatot a házigazdától, de kitér az ajánlat elől, tájékoztatva egyúttal előéletének egy nyilvánvalóan fontos szakaszáról, mondván: „Inkább állok – rossz pedagógusszokás”. Az ötven perces késést előidéző nemzetpolitikai ok sem mara d sokáig titokban: az államtitkár elmondja, hogy most kellett átvennie Csoóri Sándortól a több mint 200 ezer aláírást tartalmazó kötegeket, amelyek a kedvezménytörvény „kiürítése” ellen tiltakozók aláírásait tartalmazták. Hogy pontosan mi ellen, vagy min ek érdekében tiltakoztak az aláírók, és hogy mit jelentenek a tervezett módosítások, azt nem tudta meg ezúttal a hallgatóság, helyette be kellett érni annyival, hogy a kedvezménytörvény „sarkalatos téma”.
