Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
Persze a román politika nagyon jól tudja, mit vár tőle a Nyugat. Demokráciát, alkotmányosságot, törvényességet, regionalizmust. Erre ez a válasza: mindez nagyszerű dolog. Azután hozzáteszik az ősrégi szólást: úgy beszélünk, ahogy ők kívánják, de úgy cselekszünk, ahogyan nekünk megfelel. Ezt egy darabig sikeresen lehet csinálni, de egy idő után fény derül az őszintétlenségre. Péld a erre a Nemzetközi Valutaalappal való kapcsolat. A román kormány mindent megígér, de semmit nem teljesít. Így aztán a programok sorra csődbe mennek. Mi magyarok gyakran úgy látjuk, hogy a románok nagyon ügyesen politizálnak, hiszen szerintünk a huszadik s zázadban is sikert sikerre halmoztak. Nos, ez tévedés. Különösen nagy tévedés a mai világban, amikor bekapcsolok egy számítógépet, és pillanatok alatt képes vagyok ellenőrizni az információkat. Úgy véli, hogy ennek a mentalitásnak a nyilvánosság, az infor mációs társadalom az ellensége? – Feltétlenül. Remélem, hogy az értelmiség egy jó része, a most felnövő nemzedékek megértik, hogy ez az őszintétlenség, ez az önbecsapás sehová nem vezet, hogy az öntömjénezés, a nemzeti érzések túlhajtása Romániának csak k árokat okoz. Egyelőre azonban még ott tartunk, hogy a politika folytatja a románosítást. Ha végigmegyünk Erdélyen, azt látjuk, hogy hatalmas ortodox templomok épülnek. Ahogyan ezt tudományosan szokás mondani: folyik a szimbolikus térfoglalás. Tudjuk, hogy folyik a románok különböző módszerekkel történő betelepítése a tömbmagyar területekre, viszont nem nagyon akarózik a hatalomnak sem a magyar egyházi tulajdont, sem a magyar magántulajdont visszaadni. – Ez sajnos így van. De ne feledjük el, hogy önmag ukat is becsapják. Mert attól, hogy egyre több templomot építenek, nem jár több ember templomba. Nem felejthetjük el, hogy minden egyes közvéleménykutatás arról számol be, hogy ebben az országban nagyon rossz a társadalom közérzete. Rossz a közérzet a sze génység miatt, a létbiztonság hiány a miatt, a fiatalok jövőtlensége miatt. Rossz, mert bomlóban van a hosszú idő alatt nagy energiabefektetéssel kialakított nemzeti mítosz. Könyvek jelennek meg, amelyek a valóságról beszélnek. Nemrég olvastam egy munkát, amelyben egy bukaresti egyetemi taná r mondja el a csángókérdésben az igazságot. Nem akarom ennek a jelentőségét túlbecsülni, de az biztos, hogy ezek után kisebb lesz a hatékonyságuk a régi meséknek. Az általánosan rossz romániai közérzetet a magyarok esetében nyilvánvalóan tetézik a nem zeti sérelmek. – Ezeket kívánja meglovagolni a magyar politikai elit egy része, az RMDSZen belüli ellenzék és a szervezeten kívüli bizonyos csoportok. Gyakran hallom: igaza van Tőkés Lászlónak. Én is azt mondom, hogy nagyon gyakran igaza van, mert valós sérelmekről beszél. Csakhogy az, ha valamit kimondunk, a politikában még nem jelent semmit. A politika a dolgok megváltoztatását jelenti. Nekünk, magyaroknak a jogok kivívását, törvénybe, alkotmányba iktatását. Az eddigiekből azonban nyilván kitűnik, hogy ez roppant nehezen megy. Hogy Romániában rendkívül sok munkát követel a demokrácia megteremtése. A társadalomnak az az elvarázsoltsága, azok a nemzeti ábrándok, amelyeket a politika oly hosszú időn keresztül teremtett meg, nem szüntethetők meg egyik napról a másikra.
