Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
szolgálat. Persze részint a sajtó nyilvánossága, részint a nyugati hatalmak figyelmeztetései előidéztek bizonyos változásokat. A szervezet szellemisége, struktúrája, munkamódszerei azonban ugyanolyanok m aradtak. Megtartotta azt az osztályt, amely a kisebbségekkel foglalkozott. Ugyanolyan módszerekkel figyelte a romániai nemzetiségeket – elsősorban persze a magyarságot, annak szervezeteit, egyházait – , mint korábban. Egyszersmind mesterséges eszközökkel ge rjesztette a nacionalizmust. De a szervezet és a vele szoros kapcsolatban lévő egykori – az új gazdasági hatalmat is nagyrészt kisajátító – funkcionáriusok lettek a zászlóvivői a társadalomban tapasztalható nosztalgiáknak is. A Ceausescukorszakban ugyani s a jelenleginél nagyobb volt a létbiztonság. Arra apellálva igen hatékonyan lehet szembeszegülni a reformok és a jogállamiság követelményeivel. Hogy akkor persze nem volt munkanélküliség, nem voltak bajok a közbiztonsággal. És nem volt pártjuk a magy aroknak. – Pontosan erről van szó. Arról a Románia számára rendkívül káros és hátrányos jelenségről, amely a társadalom alapjaitól a csúcsokig, a hatalmi szféráig mindent áthat: a nacionalizmusról. Persze nacionalizmus mindenütt van a világon. A román nac ionalizmus gyökerei azonban elsősorban a késői nemzetté alakulásból és a nemzeti állam nagyon kései létrehozásából erednek. A román politika a XIX. század második felétől mindent megtett, hogy a hátrányból – a megkésettségből – előnyt és erényt kovácsoljon . Megjelentek a különböző legendák és nemzeti mítoszok. Nemcsak az úgynevezett dákoromán elmélet hódított, hanem a kereszténység felvételének sajátos mítosza is. E szerint Jézus leghívebb tanítványainak egyike, András apostol munkálkodásának eredménye lett volna, hogy a románok megkeresztelkedtek. A köztudat úgy tartja, hogy aki román, az eleve kereszténynek születik. Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy teljesen elfogadott a nézet: nem a dokumentumok, az írott, a nyelvi, a régészeti források a döntőe k a múlt megismerésében. Hanem a kollektív emlékezet. De honnan származik ez a kollektív emlékezet? Természetesen a tankönyvekből, a politikaiideológiai agymosásból. És ez a Ceausescudiktatúra idején jutott el a csúcspontjára. Annál nagyobb volt a kiábr ándulás, amit a rendszerváltás hozott. Hirtelen kitárult a világ. Az emberek rájöttek, milyen nyomorúságosan élnek. És a nyomorúság egyre csak növekszik. A korrupció persze létezett a diktatúrában is, de most összehasonlíthatatlanul nagyobb. Hatalmas a pri vatizációs lemaradás, a külföldi tőke nem jön Romániába. A privatizáció problémái és a külföldi tőke távolmaradása ugyancsak összefügg a túlzott román nemzeti érzéssel? – Lényegében minden összefügg vele. Ez a helyzet a közigazgatással is. A nemzeti túlzások óhatatlanul vezetnek a központosításhoz. A hatalom mindig mindent csak nemzeti érdekként tud értelmezni. Romániában negyvenkét megye van. Ez egy roppant sokszínű világ, nagyon különböző érdekekkel. Elképzelhetetlen, hogy mindenütt ugyanolyan módon nyilvánuljon meg a nemzeti érdek. A sokféleséget azonban egy csupán a nemzetben gondolkodni képes hatalom nem képes elviselni.
