Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
Ebből a magyar polgár azt hallja meg, hogy megszorítások jönnek. – Pedig nem így van. Amiről beszéltem, az tová bbra is növekvő állami kiadásokat jelent, de nem olyan mértékben, ahogyan korábban szerettük volna, vagy szeretnék, joggal várnák az emberek. Nem lesznek megszorítások, nem veszünk vissza a közkiadásokból, reálértékben sem, de azt azért komolyan kell venni , hogy erőteljes hangsúlyokat kell képezni. Ilyenkor a buta pénzügyi kormányzat mindenhonnan farag, az okos meghatározza a prioritásait, azt, hol emel erőteljesen, hol fog vissza. Melyek lesznek a kiemelt területek? – Két dolgot látok ma, de fenntartom ma gamnak a korrekció jogát, hiszen folyik a komoly munka a gazdaságpolitikai műhelyekben. Számomra az abszolút prioritás az útépítés, az infrastruktúrafejlesztés. És ezen nemcsak a leendő autópályákat értem, hanem a gyorsforgalmi utakat, bekötőutakat is. Mi nden alkalmazkodóképesség alapja Magyarországon az út. Elérhetetlen kistérségek, elérhetetlen falvak és városok vannak. Elérhetetlen sokszor a hivatal, az iroda, a szolgáltatás. Az emberek időt veszítenek és esélyeket. Ez megengedhetetlen. Ezen változtatni fogunk, ezt szolgálja az Európasztrádaprogram. A másik prioritást furcsán fogom megfogalmazni. Tudom, hogy az önkormányzatok nehéz helyzetben vannak. Nem vitatom. Én azonban mégsem pusztán az önkormányzatok helyzetét szeretném javítani, és ezúttal is kér em ebben a megértésüket. A kormány inkább az egyes önkormányzatok által finanszírozott szolgáltatásokat igénybe vevő emberek helyzetén kíván javítani. Márpedig e kettő nem ugyanaz. Az önkormányzatokat megkerülve nem lesz könnyű az emberekhez eljutni. Felt ételezzük, hogy a közigazgatási reformra is építene. Ha meglesz… – Biztos, hogy belekezdünk. De a felelősség azt mondatja velem: a kistérségek és a régiók szerepének meghatározását ebben a ciklusban nem tudjuk lezárni. Magyarországon évszázadok alatt alaku lt ki és – szándékosan így mondom – kövesedett meg a vármegyerendszer. Ezt egyik percről a másikra eltörölni politikailag és társadalmilag is borzasztóan nehéz, indokolatlan volna. Lassú építkezéssel lehet csak kiszorítani a megyerendszert. Most arra konce ntrálunk, hogy a fejlesztések a kistérségekre irányuljanak, hiszen ezek vannak közel az emberekhez. Megnöveljük a régiók szerepét, az Európai Unió a támogatások jó részét ugyanis ezekhez az egységekhez köti. Nem tudják értelmezni azt, amit mi megyerendszer nek hívunk. Nekem pedig az a kötelességem, hogy az ország számára a legtöbb pénzt szerezzem meg az Európai Uniótól. A megye szóhoz a magyar történelem az ellenállás képzetét társíttatja. – Sokan azt gondolják, hogy a régióközpont az ugyanolyan – elnézést fővárosi barátaimtól – vízfej, mint amilyen Budapest. Innen az ellenállás. Pedig ez egyáltalán nem így fest Európában. Ott a régióközpont adminisztratív centrum, de például az egészségügyi rendszer kiemelt pontja a régió egy más településén van. Mi is azo n dolgozunk az egészségügyi miniszter asszonnyal és a területfejlesztési államtitkárral, hogy úgy helyezzük el ezeket a központokat, hogy emiatt senki ne érezze magát kirekesztve.
