Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
Ha már itt tartunk, az egészségügyi reform, a kórházprivatizáció az egyik korábban bejelentett vezető kormányzati ügy. Miniszterelnök úr korábban úgy nyilatkozott, hogy csak a szakmával való egyetértésben hajlandó ennek nekivágni. Ennek azonban nyoma sincs. Kitart a terv mellett? – Az egészségügy korszerűsítési programjának há rmas célja van: érezhetően javuljon a magyar társadalom egészségi állapota, növekedjenek a betegek gyógyulási esélyei, bővüljenek a betegellátás anyagi, tárgyi és személyi feltételei. A program tehát mindenekelőtt a betegekről szól. Az ezzel szembeni ellen állásban egyelőre nem tudom szétválasztani a gerjesztett és a valós elemeket. És nem is pusztán politika szította feszültségre gondolok, hanem arra, hogy túl sok érdek követelné itt a jussát. Én ezt megértem, hiszen soha nem az a hibás, aki valamilyen okbó l túlfeszített állapotba kerül, hanem az, aki nem ad neki jó válaszokat. Ez pedig az egészségügyi kormányzat dolga és felelőssége. Nem tagadom, lehetnek elemei a kórháztörvénynek, amelyek nem kellően megnyugtatók az érintettek számára, nem adnak elegendő b iztosítékot arra, hogy a magyar állampolgár ne szoruljon ki semmiféle szolgáltatásból. Ezt pedig tiltja a magyar alkotmány, de tiltja az én belső alkotmányom is. Az elsőként említett konfliktus esetében ezért a meggyőzésre fogok törekedni, de nem feltétlen ül a konszenzusra. Az egyenlő hozzáférés ügyében viszont ragaszkodom hozzá, hogy a végsőkig törekedjünk a megegyezésre, ellenkező esetben kárt okozunk a kormánynak, de ami ennél súlyosabb baj, az országnak is. Vagyis a törvényjavaslat kiegészítésre szoru l? – Igen. Ezért is kínáltam partnerséget az érintettek szervezeteknek és hívtam találkozóra a Magyar Orvosi Kamara elnökségét. Az egy év elemzői a kormány szemére vetik, hogy sodródik. Ha innen nyomják, erre megy, ha onnan, arra. – Egy dolog, hogy kire milyen bélyeget raknak, és egy másik, hogy ezt mennyire hiszik el az emberek. Szamárságokhoz valóban nem ragaszkodom. És nem hiszem mindenhatónak és tévedhetetlennek sem a kormányt. Az egyik ember megmagyarázza a hibát, a másik korrigál. Én az utóbbit tesz em. Másfelől a kormány tudatosan – habitusomból adódóan is – sok gesztust tesz. Vannak, akik ezt is a sodródás jelének szokták tekinteni. A kérdés azonban szerintem az, hogy kinek tesz gesztusokat a kormány. Néhány esettől eltekintve nem a politikai ellenf eleknek, hanem a szavazóiknak. Hiszen én miniszterelnökként értük is felelősséget viselek és vállalok. Szeretném őket meggyőzni arról, hogy normális, békés világban meghallgatjuk a szavukat, és próbálunk az ő gondjaikra is választ adni. A gesztusoknak pers ze van kockázatuk. Hiszen én saját és kormányom karakteréhez ragaszkodom. Ez a kormány valóban követi a szociáldemokrata, liberális elveket. És ebből nem engedett egy fikarcnyit sem. Azt mondta a napokban a kormányátalakítás után, három évvel a ciklus vég e előtt, hogy ez volt az utolsó. Honnan lehet ezt tudni? – Arra a kérdésre válaszoltam ezt, hogy mikorra tervezem a következő kormányátalakítást, amire azt feleltem, hogy a választások után tervezem. Ennyi. Személycserék attól még lehetnek, hogy én most ne m tervezek ilyet. De ettől még nem alakul át a kormány. Kormányátalakítás az, amit most csináltam. A struktúrán változtattam. Túlterhelt területeket racionalizáltam, és két új minisztert hoztam olyan új területekkel, amelyekkel reagálunk, felkészülünk az e lőttünk álló kihívásokra, feladatokra. Ilyen az esélyteremtés, és az Európai Uniós csatlakozásból eredő teendők.
