Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
NSZ • 2003. május 17. • Szerző: Nagy N. Péter, Karcagi László (kép: Népszabadság – Gárdi Balázs) Néhány nap híján egy esztendeje alakította meg a kormányát. Egy év elmúltán 1990ben túl voltak a taxisbl okádon, ’94ben a Bokroscsomagon, ’98ban a megfigyelési ügyön és a Kaya Ibrahim néven futó történeten, katartikus, kormánypróbáló helyzeteken. Illeszthetőe ebbe a sorba az ön kormányának első esztendeje? – A kormányom első éve részben éppen arról szólt , hogy elkerülje az ilyen helyzeteket. Amikor a munkát elkezdtük, alapvető feladatomnak tekintettem, hogy visszafogjam a túlfeszített, frusztrált, szinte hiszterizált politikai hangulatot, ami a kampány során kialakult, és ami mindannyiunkat zavart. Amit e téren elértem, azt lehet unalmasnak nevezni. De ha unalmas is, vállalom. Mert visszatértek a nyugodt kormányzás hétköznapjai. Közbevetőleg, voltak itt kevéssé unalmas periódusok is, az ügynökügy... – Ez igaz, de a bevezetőben említett példák mindegyi kében a kormányé volt a kezdeményezés, a felelősség. Amire önök most utalnak, enyhén szólva nem ilyen volt. Ezzel együtt ma már örülök annak, hogy a kérdés napirendre került. Lehetőséget adott arra, hogy a magyar társadalom is szembenézzen a saját történel mével. Vállalja belőle azt, ami vállalható, mondja el, hogy mi az, amit meghaladni akar. Nos, egy év után én arra vagyok a legbüszkébb, hogy ma az emberek nyugodtabbak, a politika kiköltözött a családokból és visszaköltözött a parlamentbe, a néha még ma is méltatlan viták nem keserítik meg az emberek hétköznapjait. Hogyan lehet a nyugalmat mérni? – Érzékeli, ha sokat beszélget az emberekkel, ha az utcán jár... Nem elhanyagolható feszültségoldó hatása volt az első száz nap béremeléseinek és más „választó barát” intézkedéseknek. Csakhogy az elemzések szerint ezeknek az árát mostanában kell megfizetni. Az IMF a napokban figyelmeztette a magyar kormányzatot, és ön is találkozott mértékadó hazai közgazdászokkal, akik aggasztó képet festettek a gazdaság állapot áról, s elmarasztalták a kormányt is. Az IMF szerint az elszabadult bérkiáramlás aláásta a versenyképességet, a gazdaság letért – ezt már a közgazdászok mondják – a fönntartható növekedési pályáról. – A száznapos programoknak – hiszen kettőt csináltunk végig – két értéke volt. Az egyik a kormány, a politika egészének hitelessége. Ezt vissza kellett szerezni, ez az alapja a higgadt munkának. Az előző kormányoknál gyakran elkerülték egymást a kampányígé retek és a valóságos lépések. A hivatkozási alap legtöbbször az volt, hogy nem azt találták a kasszában, mint amire számítottak. És bizony mi is így jártunk. Ennek ellenére ragaszkodtam ahhoz, hogy tartsuk az ígéreteinket. S nemcsak azért, mert ez becsület dolga, hanem azért is, mert olyan gondokat ragadtunk ki ebben a kampányban, amelyeket a magyar társadalom hosszú távú jövője miatt kell
