Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-16
az Európai Parlament , valamint a nemzeti törvényhozások képviselőiből álló kollégiumra kéne bízni - ismertette Balázs Péter a magyar álláspontot. Többségi támogatást élvez a konventben az Európai Parlament szerepének és jogainak növelésére tett javaslat. Ugyancsak nincs vit a arról, hogy létre kell hozni az uniós külügyminiszter posztját. A jelenlegi elképzelések szerint a leendő Mister Európa képviselné a szervezetet a nemzetközi porondon, és elnökölne a külügyminiszteri tanácsban. vissza Halmai Katalain (Brüsszel) Közös európai külpolitika és hadsereg? Európában és az Egyesült Államokban ötven éve a leghatározottabb igennel válaszolnak minden illetékes és hivatalos fórumon a címben feltett kérdésre. Henry Kisinger gúnyos érdeklődése, hogy " mi Európa telefonszáma?" állandóan emlékezteti a gazdaságilag egyre erősebb európaiakat: még mindig nem találták meg azt a személyt, aki külpolitikai kérdésekben, Európa nevében beszélhet. Az a tehetetlenség pedig, amit a gyors ütemben egyesülő Európa Milo sevic boszniai népirtása idején mutatott, újból arra a (megint csak washingtoni) követelésre emlékeztetett, hogy az öreg kontinens szabad országai legalább a saját szomszédságukban legyenek képesek, akár fegyverrel érvényt szerezni az emberi jogoknak. Igé ny tehát van, elvi egyetértés is, azonban lázas semmittevésen túl, évtizedek óta nem mégsem történt semmi. De most! Georgios Papandreou görög külügyminiszter szerint "gőzerővel beindult Európa". Brüsszelben találkozott a német, francia, belga és luxemburgi állam és kormányfő - így a közös nyilatkozat - "letette egy Európai Védelmi Unió" (EVU) alapjait. Ezután Rodoszon az EU huszonöt külügyminisztere (már az újak is ott voltak) jelentette be egy "Európai Bizottsági Doktrina" (EBD) kidolgozásának tervét. Az i raki háború ugyanis- így hallottuk Brüsszelben is, Rodoszon is - fordulópontot jelentett a világpolitikában. Egyrészt bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok katonai erejére támaszkodva elég erős ahhoz, hogy akár egyedül, az ENSZ beleegyezése nélkül is é rvényt szerezzen politikai elképzeléseinek. Másrészt minden eddiginél kínosabbá vált, hogy az EUnak nincs közös külpolitikája és nincs a politikának súlyt adó katonai ereje. Na de most minden másképp lesz. Valóban? Brüsszelben, a Hilton hotel báltermébe n német, francia, belga és luxemburgi megegyezés született az EVU megalakítására. Ennek értelmében Tervurenben (Belgium) már 2004ben főhadiszállást állítanak fel, amely koordinálja a négy ország katonai kiadásának felhasználását. A papíron már létező néme tfrancia gyorsbevetésre tervezett brigádot "belga vezérkari részleggel és luxemburgi felderítő egységgel" egészítik ki. Az alapító okirat kimondja, hogy az EVU tevékenysége senki ellen nem irányul, együtt kíván működni a NATOval és az Egyesült Államokkal , nyitva áll minden csatlakozni kívánó EU állam számára. Az a tény, hogy a kezdeményezés attól a négy EU országtól indult ki, amely ellenezte az Egyesült Államok iraki politikáját, gyanakvásra ad okot az óceán mindkét oldalán. Londonban, Madridban és Rómá ban annak az EUt megosztó politikának folytatását látják, amely formailag már elkezdődött három héttel ezelőtt a szentpétervári német, francia, orosz konferenciával. Blair angol miniszterelnök "komolytalannak" minősítette azt az európai katonai szövetsége t, amely Belgiummal és Luxemburggal, de Anglia, Spanyol- és Olaszország nélkül alakul. Ehhez hozzátehetjük, hogy 1998ban St. Maloban aláírtak egy franciaangol megegyezést, amely szerint egy európai haderő elképzelhetetlen a két európai atomhatalom nélkü l. Franco Frattini olasz külügyminiszter tovább ment: a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában kilátásba helyezett egy angol, spanyol, olasz "ellencsúcskonferenciát", ha kiderül, hogy a brüsszeli egyezmény a NATO gyengítésére irányul. Colin Powell, az amerikai külügyek irányítója is úgy látja, hogy az európai országoknak nem egy új főhadiszállásra, a NATOéval párhuzamosan felépített struktúrára, bürokráciára van szükségük, hanem a szövetségen belüli katonai erejük növelésére.
