Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-16
Kétségtelen, a kezdeményezés nem tűnik elég átgondoltnak. Mert igaza van a német kancellárnak, hogy "nem az a baj, hogy a NATOban sok az Amerika, hanem az, hogy kevés az Európa". Érthetetlen, hogy miért nem ezen változtatnak. További probléma: a négyek nem vették figye lembe, hogy gyanakvást vált ki a résztvevők listája és a szervezés módja. Akkor, amikor az iraki háború ügyében szöges ellentétben áll az egyik oldalon Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg, a másikon Anglia, Olaszország, Spanyolország és számos ú j tag, csak olaj a tűzre egy olyan, az egész EUt érintő konferencia, amelyre kizárólag az egyik fél képviselői hivatalosak. Ami pedig a szervezést illeti: nem csak nem hívták meg, de nem is tájékoztatták a konferencia tervéről az EU intézményeit, köztük a soros elnököt, a görög Kostas Simitist, vagy a külpolitikai koordinátort Javier Solanát. Emlékeztetőül: Chirac annak idején "neveletlenséget" vetett az amerikai Irakpolitikát támogató levél aláírói (köztük Magyarország) szemére, mert nem tájékoztatták te rvükről az EU illetékes szerveit. Felmerül a kérdés, hogy most ki a "neveletlen"? De minden polémia nélkül: bizonyára helyesebb lett volna meghívni Brüsszelbe legalább annak a hat országnak képviselőjét (a jelenlevőkön kívül olaszok, hollandok) amelyek már 1952ben (!) elhatározták egy európai haderő felállítását. Öten ratifikálták az egyezményt. Franciaország nem. Ezen bukott meg akkor a Párizs által ma kezdeményezett terv. De az igazi problémák mégsem ezek, hanem a pénz. Európa évtizedek óta él az amerik ai katonai védelem árnyékában. Gazdagodik, gazdaságilag erősödik, kiadásait polgárai jólétére fordítja. A klasszikus kérdés megválaszolásánál, hogy "ágyút vagy vajat", a rokonszenves másodikat választotta. Minimalizálta a NATOn belül katonai kiadásait. Le garrogánsabbak a franciák voltak, akik még az atlanti szövetség katonai részlegéből is kiváltak jól tudva, hogy földrajzi helyzetüknek köszönhetően veszély esetén a NATO akarvaakaratlan, úgyis kénytelen lesz megvédeni őket. Hadi költségvetésüket a csupán házi használatra alkalmas saját atomhaderő, a "force de frappe" kiépítésére használták, amely ha másra nem is, de arra alkalmas, hogy éltesse a "grand nation"ban a "még mindig nagyhatalom vagyunk" hamis illúzióját. De, amint az most az iraki háborút megel őző és követő vitákban kiderült, az európaiak gazdasági erejüknek és nem katonai jelentőségtelenségüknek megfelelő beleszólást követelnek a világpolitika irányításába. Itt van a probléma, ez az, amit George W. Bush, a maga Texasban tanult diplomatikus sárm ával értésünkre hoz. Aztán persze a konkrét számok. A 290 millió lakosú Egyesült Államok 357 milliárd €t költ évente katonai kiadásokra. A bővített EU 451 millió lakosával 179 milliárd €t. Európa tehát akkor érné el a katonai költségvetés terén legalább abszolút (és nem az egy főre jutó) értékben az amerikaiak befektetési színvonalát, ha megduplázná ráfordítását. Erről persze szó sincs. Ezt eddig nem akarták az európaiak, most a nehéz gazdasági helyzetben, ha akarnák sem tudnák produkálni. De vissza az e seményekhez. A brüsszeli hadseregalapító konferencia által kiváltott kedvezőtlen reakciók nyomán, rossz előjelekkel kezdődött most a hétvégén az EU külügyminisztereinek már korábban tervezett rodoszi tanácskozása. Pedig nagy dolgok vártak megvalósításra. N em kevesebb, mint egy "Európai Biztonsági Doktrina", alapelveinek elfogadása szerepelt a napirenden. Ez - a vendéglátó görög külügyminiszter szerint - az amerikai Nemzeti Biztonsági Stratégia mintájára magába foglalná az iraki rendezés tervein kívül az egé sz közelkeleti helyzet megoldására, a terrorizmus elleni harcra, az atlanti szövetség újrafogalmazására vonatkozó EU elképzeléseket. "Zseniális ötletről" (Joska Fischer), "Európa nagykorúsításáról" (Georgios Papandreou), "a közös EU külpolitika születésér ől" (Dominique de Villepin) volt szó. De már a találkozó előtt világos volt, hogy az ellentétek inkább tovább mélyültek, mint elsimultak. Blair angol miniszterelnök kifejtette a Financial Timesben, hogy az EUnak el kell ismerni az Egyesült Államok vezető szerepét a mai egypólusú világban. Erre Chirac francia államelnök azt válaszolta, hogy az EU célja egy "többpólusú világrend", amelyben az egyik pólus az Európai Unió. A németek pedig kihúzatták Javier Solana szövegtervezetéből azt a mondatot, hogy a nukl eáris fegyverek terjesztése elleni küzdelemben a "katonai erőszak lehet az utolsó eszköz". A megoldás tehát elnapolva a következő (és ha nem, akkor az azt követő) találkozóig. Az ütemterv kész: megbízták Javier Solanát az Európai Biztonsági Doktrína alape lveinek át, és kidolgozásával. Ezt június 20án, az EU állam- és kormányfőinek, a görögországi Szalonikiben tervezett konferenciáján megvitatják és elfogadják. Igy aztán Papandreu külügyminiszter szerint már június 25én, az Egyesült Államokkal tervezett csúcskonferencián "egyenrangú partnerként" tárgyalhatna az EU képviseletében Kostas Simikis soros elnök George W. Bushsal.
