Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-09
Képzeljük el – nem nehéz – , miféle házasság kerekedhet abból, ha a b oldogító igen (vagy éppen a nem) kimondása még a nász napján is folyó alkudozástól, közelebbről az éves jövedelem (nem a vagyon!) egytized, uszkve fél százalékának pedáns elhelyezésétől válik függővé. Nálunk több jeles és nem alulinformált közszereplő még a népszavazás előtti héten is előhozakodott efféle fölvetéssel. Ugyanakkor nehéz lenne komolyan venni azt a megközelítést, amely abból indul ki, hogy ha a körülmények szerencsétlen, de könnyen előre látható összejátszása folytán hazánk – és főleg a közpo nti költségvetés – átmenetileg némileg ráfizet a boltra, akkor inkább Ukrajnával, Szerbiával vagy éppen ÚjZélanddal fogunk integrálódni. A transzferegyenlegek ugyanis semmiképp nem mutatják a makrogazdasági hatások egyenlegét, hisz Németország, Anglia, Sv édország, Hollandia, s a belépők közül várhatóan Málta és Szlovénia aligha hoz áldozatot a nettó haszonélvezők kedvéért, hanem bizonyára megtalálja számítását az uniós folyamat egészében. Így tehát nekünk is jobb érveket kell találnunk az unió melletti kar doskodáshoz. A befutóban – az uniópártiak riadtságát megjelenítve – néhány, számításokkal nehezen igazolható szám röppent fel. Például az, hogy az uniós tagság évi (nem egyszeri) másfél százalékpontnyi GDPnövekedést generálna. Ez igen nehezen egyeztethe tő össze a növekedés tényezőiről és ezek mértékeiről ismert összefüggésekkel. Mi több, nem tanácsos elfeledkezni arról sem, hogy az EU az idén jó, ha 1 százalékos, jövőre talán 2 százalékos ütemben bővül, ami nincs összhangban a határtalan külpiaci húzóerő ről szóló tévképzettel. Tegyük hozzá: Görögország, Spanyolország és Portugália növekedési üteme némileg még le is lassult uniós belépésük után, egyszerűen azért, mert magasabb szinten már nehezebb javítani a teljesítményt (ezt minden atléta tudja). Ezzel szemben az évtizedeken keresztül zilált közpénzügyeiről ismert három állam ma az euróövezet tagja, és nem nekik okoz nehézséget a stabilitási és növekedési egyezmény számszerű előirányzatainak teljesítése. Ezek az országok – csakúgy, mint Anglia és Svédor szág – azt példázzák, hogy nincs közvetlen viszony a nagyobb állami költekezés és a tartós növekedés között. Ellenkezőleg: a kiegyensúlyozott állampénzügyi helyzet a tartós gazdasági növekedés egyik, ha nem is egyetlen előfeltétele. Ezért tévedés az, ha ez en (SGP) előirányzatoknak való megfelelést, az euró gyors bevezetésének megalapozását áldozatként próbálják beállítani. Valójában épp ez, a stabil pénzügyi keretfeltételrendszer jelentheti a magyar gazdaság számára a legfőbb uniós hozományt, amibe persze nekünk is bele kell tennünk a részünket. vissza A Nemzeti Kör igent mond az unióra Magyar Hírlap 2003. április 9. Információnk szerint hosszú vita és alapos megfontolások után fogadták el neves konzervatív értelmiségiek a zt a nyilatkozatot, amelyet eljuttattak lapunkhoz. Az alábbiakban közöljük a Nemzeti Kör nyilatkozatát. Mi, a Nemzeti Kör tagjai évtizedek óta álmodunk arról, hogy Magyarország és a magyar nemzet egésze egyszer alkotó, teljes jogú részesévé válik az eu rópai integráció folyamatának, majdan a politikailag és gazdaságilag egységes Európának. Nemcsak álmodtunk, hanem erőnkhöz s lehetőségeinkhez mérten évtizedek óta különböző területeken, más és más módon, de ugyanezt a célt szolgáltuk, akár a természettudományok, akár a társadalomtudományok, akár az irodalom vagy a művészetek területén, akár köztisztviselőként va gy politikusként, vagy éppen az Európai Közösség Bizottságának tisztviselőjeként. Úgy érezzük, hogy mindaz, amit tettünk nem volt hiábavaló, s életünk egyik legfontosabb vágya válik most valóra. Magyarország és reményeink szerint idővel a magyar nemzet e gésze intézményesen és véglegesen bekapcsolódik abba a fél évszázados folyamatba, ami jelentős mértékben meg fogja határozni nemzetünk, földrészünk és a világ sorsának alakulását. Nemzetünk történelmének ezt a sorsdöntő fejezetét Antall József készítette e lő, mikor is 1990ben első kormánynyilatkozatában meghirdette, mint a felszabadult KeletKözépEurópa első miniszterelnöke, az európai integráció programját, és 1991 decemberében aláírta
