Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-01
A kormányzás kritikus pontja: a Miniszterelnöki Hivatal Magyar Hírlap 2003. április 1. Szerző: Sárközy Tamás Az utóbbi hetekben a közérdeklődés körébe került a Miniszterelnöki Hivatal (Kiss Elemér távozása, a Werbertanulmány). A következőkben ezen mindennapi halandó számára rejtélyes intézmény történetét és jelenlegi gondjait szeretném elemezni. 1. Az elfelejtett múlt A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) őse a Minisztertanács Titkársága. A szocialista pártállamban a politika a pártközpontban alakult, és a kormány, amely testületként a miniszterek tanácsaként működött elnöke vezetésével, a végrehajtás legfőbb szerve volt. A Minisztertanács Titkársága pedig a kormány "szürke" hivatala volt - a 70es évek elejétől 1987ig a miniszterelnök Lázár György még azt sem engedte, hogy a hivatal vezetője formálisan államtitkár legyen. A hivatalt ugyanakkor kitűnő stábra támaszkodva (Kiss Elemér, Zsuffa István, Müller György) kiváló államigazgatási jogászok, Varga J ózsef és Raft Miklós vezették, és mivel a Titkárság közel volt a tűzhöz, informálisan egyre jobban hatalmi centrummá vált. Ez egyre jobban megnyilvánult a rendszerváltozás előtt Grósz Károly és Németh Miklós kb. másfélmásfél éves miniszterelnöki tevékenys ége alatt, de az idő rövid volt a Titkárság jogi helyzetének megváltoztatására. A rendszerváltozáskor a közjogi helyzet alapvetően megváltozott. Magyarország a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia bevezetésével együtt a politikai stabilitás biztosítása érdekében a németosztrák típusú "kancellári" kormányzati rendszerre tért át, amelyben a miniszterelnök nem primus inter paresként elnöke a miniszterek tanácsának, hanem kormányfő, az ő személyéről és a programjáról dönt a parlament, a minisz tereket pedig a miniszterelnök választja ki. A miniszterelnöki kormányzásban a kormánytitkárság szükségképp Miniszterelnöki Hivatallá vált, a miniszterelnök munkaszervezetévé, amelynek csak másodlagos feladata a kormány testületi működésének alátámasztása. Antall József felfogásában - és ezt lényegében Horn Gyula is megtartotta - a MEH vezetője végső soron maga a miniszterelnök, a hivatal munkaszervezetét pedig közigazgatási szakember, közigazgatási államtitkár vezeti. Mivel a MEH élén voltaképp a miniszt erelnök áll, a miniszterelnöknek csak kis kabinetje van a MEHbe belesimulva (a kabinetfőnök lényegében titkárságvezető), a MEHhez tárca nélküli miniszterek is tartozhatnak (az Antallkormány egyes időszakaiban akár hat ilyen miniszter is volt). A Hornko rmány utolsó időszakában azonban már látni lehetett, hogy ezt a személyes kötődésű hivatalt túlnövi a kormány tevékenysége, ezért e szervezetet erősebben önállósítani kell. Ekkor született meg a miniszterek és az államtitkárok jogállásáról szóló 1997. évi LXXIX. törvény, amely lehetővé tette, hogy a MEHt vagy közigazgatási államtitkár, vagy miniszter vezesse. A MEHt irányító Kiss Elemér azonban közigazgatási államtitkár maradt, ellenőrizhetetlen információk szerint azért, mert a választások előtt az SZDSZ nem kívánta a MEH státuszának megváltozását. Az 1997es törvény azonban világossá tette, hogy a kormányban háromfajta miniszter van: minisztériumot vezető, tárca nélküli és a MEHt vezető miniszter. Mivel pedig a MEHt vezető miniszter vagylagos funkció a törvényben a közigazgatási államtitkárral, ebből levonható az a következtetés is, hogy bár a parlamenti kormányzásban a miniszter főszabályként politikus (ez alól csak a nagyobb szaktudást igénylő tárcáknál, pl. a pénzügy és az igazságügy szokta kivételt tenni), de mivel a MEH nem minisztérium, hanem hivatal, a MEHt vezető miniszteri funkció nemcsak politikai, hanem közigazgatási szakmai jellegű is lehet. 2. Az egyszemélyes kormányzás politikai zászlóshajója 1998ban Orbán Viktor azonnal felismerte - per sze a szakirodalomban találhatott ilyen javaslatokat , hogy az 1990ben kialakított kancellári kormányzáshoz erős MEH is szükséges, hiszen a MEHen keresztül irányítani tudja a minisztériumokat, továbbá a MEHhez rendelhet minden olyan hatáskört, amely po litikai stratégiájának megvalósításához szükséges. Így lett a MEH alapvetően politikai szerv, kancellária, az
