Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-01
Orbánféle prezidenciális kormányzás zászlóshajója, a MEHt vezető politikus pedig a miniszterelnök helyettese vagy ahogy a sajtóban gyakran nevez ték, csúcsminiszter, kancelláriaminiszter. Orbán Viktor politikai stratégiájának célja a "megkésett forradalom" végrehajtása volt. A "kevesebb, mint rendszerváltás, több, mint kormányváltás" programja jegyében a "győztes mindent visz" elvet akarta érvény esíteni a gazdaságitársadalmi élet minden területén, felmondva az eddigi statusquot. A politikai cél elérése érdekében ("a múltat le kell rázni, mint a kutya a vizet" - Kövér László) Orbán felhagy az Antall, illetve Hornkormányt jellemző óvatosan egye nsúlyozó, alkudozó hatalomgyakorlással, az ún. konszenzusos demokráciával. A hatalmat nem szégyellni kell, hanem élni vele - mondja az ifjú miniszterelnök (mivel őt nem nyomja egy 40 éves diktatórikus hatalomgyakorlás gátlása), és megindítja az "egész pály ás letámadást". Ehhez pedig "terjeszkedő, támogató és büntető" kormányzásra van szükség, amelynek alapszerve a MEH, mint ahogy vezetője, Stumpf István mondta: "a posztkommunista érdekhálók" megtörésének szerve. Az Orbánkormány négy éve alatt a kormány te stületi működése nagymértékben kiürült, a kormányüléseken elfogadott döntések - többségükben - a MEHben kialakított miniszterelnöki döntéseket formalizálták. A MEH teljes kormányzatot átfogó működése a minisztériumok, illetve a miniszterek többsége leérté kelődésével járt. Lényegében mindegy, hogy vane minisztérium vagy nincs - ld. az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásának féléves késleltetését 1999ben Deutsch Tamás államvizsgái miatt. Szinte minden politikailag felértékelt feladatot a MEHben működ ő kormánybiztos látott el az illetékes tárca helyett - a millenniumi ünnepségsorozatot nem a kultusztárca, hanem Nemeskürty István dandártábornok vezényli, a hírközlési törvény kidolgozását a MEH magához veszi és az informatika kikerül az addig ezzel fogla lkozó minisztériumból, stb. Az Orbánkormány igyekszik leépíteni a rendszerváltozáskor kitört "demokratikus düh" jegyében keletkezett hatalmi ellensúlyokat, kormánytól többékevésbé független autonóm szerveket, a parlamentet pedig alapvetően kormányzati se gédeszköznek tekintette. Így a ciklus végére létrejött a "prezidenciális kormányzás" (Körösényi András), a "kormánytalansággal való kormányzás" (Csizmadia Ervin), ahol a miniszterek többsége "politikai kitartott" (Debreczeni József), "hallhatatlan és látha tatlan báb" (Lengyel László). A MEHben kiépült referatúrák felett négy politikai államtitkár biztosította a politika túlsúlyát, az összkormányzati szemlélet érvényesítéséhez szükséges koordináció pedig egyre jobban átcsúszott a minisztériumok operatív ir ányít ásába. Ez különösen akkor vált világossá, amikor 2001ben Torgyán József megbuktatása után ténylegesen megszűnt a koalíciós kormányzás, és miután Orbán Viktor korábban levetette a FIDESZ elnöki tisztségét (hiszen a FIDESZ "kartellpárt" jellege és a FIDESZ parlamenti képviselőcsoportja mamelukfrakció lévén erre nem volt szüksége), egy egységes "jobboldali" "polgári" kormány fejévé vált. A MEH pedig mind szervezetében, mind személyi állományában, mind költségvetési ellátottságában rendkívül megerősödött. A MEHbe koncentrált alapvető funkciók a következők voltak: a) Stratégiai politikai tervezés. Ezt részben politikai államtitkár, részben a miniszterelnök kabinetfőnöke irányította a miniszterelnök személyi tanácsadói segítségével. A kabinet kifejezetten poli tikai célok szolgálatára háttérintézményhálót is kiépített a miniszterelnök tanácsadói vezetésével, zömmel a kormány által létrehozott közalapítványok - közhasznú társaságok formájában. Ide tartozik Elek István "Válasz" elnevezésű heti folyóirata, könyvki adója és kutatóintézete "környezetvédelmi" vagy Schmidt Mária XX. és XXI. századi kutatóintézetei, illetve múzeuma "történelemtudományi" jelleggel. b) Kormányzati vagyon és személyzeti politika. Ennek egyik alapvető útja az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni I gazgatóság MEHhez kapcsolása volt, amelynek következtében a MEHt vezető miniszter állami tulajdonosi miniszterré is vált (volt idő, amikor a MEHhez tartozott a visszaállamosított társadalombiztosítási vagyon, illetve a Magyar Fejlesztési Bank is). Ezen az úton a miniszterelnök alapvető vagyoni döntéseket tud hozni, a privatizáció leáll, sőt kisebb méretű visszaállamosításokkal az állam gazdasági hatalma meg is növekedik. Emellett a "telefonkönyvkicserélés" program keretében átfogó személyzeti változások at tudott végrehajtani a MEH a politikai hívek pozícióba juttatásával. A másik út a kiemelt főtisztviselői, illetve főtiszti program volt, amely során pályakezdő fiatalokat is vezető közszolgálati pozícióba lehetett juttatni. Ez persze a közigazgatás haték onyságcsökkenésével jár, de ezt ki lehet
