Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-23
A párt megyei szervezete minden szinten elveszítette a pert. A PSD kormányra jutását követ ően a román kulturális minisztérium is bekapcsolódott a perbe, miután Razvan Theodorescu kulturális miniszter kijelentette, hogy Románia számára elfogadhatatlan lenne, ha kiderülne, hogy valójában egy kisebbségi magyar egyházé az a könyvtár, amelyet külföl dön eddig a román állam tulajdonaként tartottak számon. A gyulafehérvári fellebbviteli bíróság idén január végén hozott kimondta ugyan, hogy a perben sem a PSD megyei szervezete, sem a kulturális minisztérium nem illetékes, de ítéletében csak a PSD kerese tét utasította el, a minisztériumét nem. A PSD erre hivatkozva megtámadta az ítéletet, s most a gyulafehérvári bíróság - korábbi ítéletét módosítva - társtulajdonossá tette a román államot. A PSD helyi szervezetének elnöke, Ioan Rus, aki a PSD kormányra kerülésétől kezdve Fehér megye prefektusa is, már márciusi elején "előre látta" a várható ítéletet, amikor Szili Katalinnal, a magyar Országgyűlés elnökével találkozott Gyulafehérváron. Miután a magyar Országgyűlés elnöke szóvá tette a XVIII. században al apított Batthyaneum rendezetlen helyzetét, a könyvtár visszaadásáról szóló kormányrendelet végrehajtásának elmaradását, Ioan Rus részletesen kifejtette: szó sincs arról, hogy Romániában ne tartanák be a törvényeket, a problémát az jelenti, hogy miként kell értelmezni a könyvtáralapító Batthyány Ignác püspök akaratát, aki végrendeletében a római katolikus egyházra és az erdélyi fejedelemségre hagyta könyvgyűjteményét. vissza Szorul a hurok Kostunica körül Népszava 2003. áprili s 23. Szerző: Rónay Tamás A reformpárti szerb politikusok előretörését eredményezte a Zoran Djindjics halála után eltelt időszak. Szerbia a Zoran Djindjics szerb miniszterelnök meggyilkolását követően elrendelt rendkívüli állapot feloldására készül. A belgrádi kormány már tegnap tárgyalt az erre vonatkozó javaslatról, ám a végső szót Natasa Micsics elnökasszony mondja ki. A szerb kormányfő megölése óta ugyan félszáz nap sem telt el, ám ez az időszak szinte feje tetejére állította a köztársaság belpoliti kai életét. Majdnem olyan jelentős heteken vagyunk túl, mint 2000. szeptemberében, Szlobodan Milosevics bukásának idején. A Zoran Djindjics halálát követő, s a televízió által több tucatnyiszor bejátszott drámai képsorok máig erősen élnek honfitársainak e mlékezetében. Akkor még talán senki sem hitt abban, hogy a március 12i gyilkosságot valaha is sikerül felgöngyölítenie a szerb rendőrségnek. Az azóta eltelt események azonban megmutatták: a köztársaság nyomozói távolról sem annyira elesettek és ötlettelen ek, amint azt az elmúlt néhány évben mutatták. Néhány hét alatt például több politikai gyilkosságra derítettek fényt, mint az elmúlt háromnégy évtized alatt összesen! Ma pontosan tudni, miként zajlott le a Szerbiát alapjaiban megrázó Djindjics elleni gyil kosság. A belgrádi Szent Száva székesegyházban vasárnap, Zoran Djindjics halála után negyven nappal emlékeztek a meggyilkolt miniszterelnökre. Megindító szertartás volt ez, amely kísértetiesen emlékeztetett temetése napjára. Ezúttal ugyan nem tolongtak s zázezrek sírja körül, de családjának tagjai, felesége, serdülő lánya és fia, úgy siratták, mint negyvenegynéhány nappal ezelőtt. A szentmisét Anasztazije Rakita püspök mondta, s a főpásztor költőien fogalmazta meg mindazt, ami most szerbek millióinak szívé t hatja át: "A fájdalmat szeretettel lehet enyhíteni. Nem az a fontos, hogy ki mennyit élt, hanem az, mit cselekedett életében. Márpedig Zoran Djindjics többet tett élete során, mint mások tettek volna, akár ezer évig is élnek". A miniszterelnök merénylő je közben beismerte tettét. A gyilkosságot Zvezdan Jovanovics, a belügyi elitkommandó (JSO) volt parancsnokhelyettese követte el. Elmondta, nem pénzért gyilkolt, hanem meggyőződésből, mert úgy tudta, alakulatának egyes tagjait Djindjics kormánya ki akarta adni a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Ebből is látszik, hogy Szlobodan Milosevics elitalakulatával - egészen a gyilkosságot követő hetekig - nem sikerült leszámolnia a demokratikus belgrádi vezetésnek sem. A rossz hírű "vörössipkások" a volt jugoszláv el nök legodaadóbb és minden kegyetlenségre elszánt harcosai közé
