Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-23
tartoztak. Tagjai szorosan fonódtak össze az alvilággal, többek között a kábítószermaffiával. Igazi bűnözők voltak ők, akik a Milosevics fémjelezte rezsim idején következmények nélkül gyilkolha ttak. Megtehették, hiszen a szerb rendőrség nem léphetett fel ellenük. A szerb rendszerváltás után leszereltek ugyan a vörössipkások, de alvilági kapcsolataikat megőrizve továbbra is sokakat rettegésben tartottak. A Djindjics kormány egyik legnagyobb hibá jaként éppen az róható fel, hogy nem lépett fel velük szemben. A rendőrség teljesen tehetetlennek bizonyult a múlt politikai gyilkosságainak feltárásában. Máig is rejtély, hogy a karhatalmisták miért nem tettek egyetlen lépést sem a vörössipkások szökésben lévő vezéralakja, Milorad Lukovics és bandája ellen. (Lukovicsot egyébként a Djindjicsgyilkosság óta Szerbiában olyan rémnek tartják, mint az Egyesült Államokban Oszama bin Ladent). Zoran Djindjics miniszterelnökként a reformok elkötelezett híve volt. De bármilyen tragikus is, a reform végrehajtása csak halálával válhat teljessé. A kormányfő ugyanis sosem lehetett próféta a saját hazájában. Nem kedvelték őt honfitársai túlságosan is modernnek tartott intézkedései miatt. Elsősorban Szerbia déli részén vo lt erős az ellentábora. Ott, ahol a múlt év végén rendezett, s érvénytelennek bizonyult szerb elnökválasztáson a hírhedt szélsőjobboldali politikus, az azóta már a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönébe került Vojiszlav Seselj gyűjtötte be a legtöbb szavaz atot. Djindjics ugyanakkor nagyon népszerű volt a leginkább haladó szellemű szerbiai tartományban, a Vajdaságban. Kissé abszurd, de a reform ellenségeinek, Djindjics gyilkosainak "köszönhető", hogy Szerbia szinte egyik napról a másikra számol le sötét múl tjával - remélhetőleg egyszer s mindenkorra. Djindjics gyilkosai ugyanis hatalmas öngólt lőttek. Arra számítottak, hogy a politikai gyilkosság káoszba taszítja Szerbiát, s így sikerül visszafelé forgatniuk az idő kerekét. A kormányfő halálát követően ugyan is félő volt, hatalmi űr alakul ki, amelyet a Milosevicshez hű erők, vagy éppen a nem túlságosan reformszerető volt jugoszláv elnök, Vojiszlav Kostunica hívei aknáznak majd ki. Nem így történt. Sőt, a belgrádi kormány elkötelezettebb a reformok véghezvit elét illetően, mint valaha. Ennek az az oka, hogy a rendszerváltás vezető ereje, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) pártjai a kritikus helyzetben végre összefogtak. Felismerték azt, ha tovább folytatják gyakran jelentéktelennek látszó vitáikat, annak b izony éppen szeretett hazájuk issza meg a levét. A DOS minden pártja egyöntetűen állt az új miniszterelnök, Zoran Zsivkovics mögé, aki a Demokrata Pártban Djindjics helyettese, és persze a volt kormányfő jobbkeze volt. Zsivkovics élt is a lehetőséggel. Oly annyira, hogy eddig szinte zseniális, minden hájjal megkent miniszterelnöknek bizonyult. Kiválóan működik együtt a kormány tagjaival, miközben egyfajta könyörtelenség is jellemzi: nem ismer kegyelmet az alvilág leszámolásáért folytatott harcban. Külsőre ér zelmeket nem ismerő politikus. Megedződött a Milosevics fémjelezte időszak politikai viharaiban, hiszen olyan érában ülhetett a nagy délszerbiai város, Nis polgármesteri székébe, amikor a nem rendszerhű politikusoknak bizony nem volt életbiztosítás felelő s pozícióba kerülni. Zsivkovics a város első embereként sem riadt vissza egyetlen fenyegetéstől sem. A rendszerváltás után, a Djindjics érában miniszterelnökhelyettesként a hágai Nemzetközi Bírósággal való együttműködésért felelt. Nem túlzás állítani, hog y a szerb belpolitikai élet szereplői közül éppen Zsivkovics volt az, aki a "legádázabb" módon követelte a múlt sötét figuráival való leszámolást, és a háborús bűnösök kiadatását a Nemzetközi Törvényszéknek. Zsivkovics mostani reformpárti fellépése tehát aligha meglepő. Arra azonban vélhetően senki sem számított, hogy néhány hét alatt sikerül szinte teljesen leszámolni a KözépEurópában is jól ismert szerb maffiával, illetve annak vezető erejével, a zimonyi klánnal. Az elmúlt hetekben több ezer embert vett ek őrizetbe Szerbiaszerte, s bár nagy részüket elengedték, a rendőrség olyan információk birtokába jutott, amelyek révén a múlt több bűntettét sikerült felgöngyölíteni. Ezek közé tartozik a volt jugoszláv elnök, Ivan Sztambolics elrablásának ügye. A híres belügyi klub, a Crvena Zvezda egykori tiszteletbeli elnöke a "rendszerváltó" választás, 2000. augusztus 25. előtt tűnt el, s Milosevics megbuktatása után sem sikerült a nyomára bukkanni. A rendőrség - mint szinte mindig - sötétben tapogatózott. Aztán az e lmúlt hetekben az egyik gyanúsított vallomása nyomán ráleltek földi maradványaira, a vajdasági Fruska Gorában. Sőt, a szerb kormány a napokban gyilkosainak nevét is közzétette. A fő szervező állítólag az egykori "elitrendőr", Nenad
