Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-22
tárgyalófelek. Simonovic megelégedéssel szólt arról, hogy a 2004. évi vasúti menetrendbe bekerül egy BudapestZágráb intercity vonatpár, amely felgyorsítja a két főváros közötti közlekedést, hogy egy kis szerencsével és az Európai Bizottság támog atásával megvalósul az autópályán szükséges Murahíd építése, és 2007re elkészül a horvátmagyar és a magyarhorvát nagyszótár, amelynek finanszírozását a két állam vállalta. vissza Ágh Attila: A harmadik köztársaság "Még szét kell törni a privatizált köztársaságot, mint a közjavak lenyúlását és elherdálását. Az 1989es alkotmány megteremtette már a liberális minimumot, de szociális tartalmat még nem alkotott az állampolgári jogok mögé.” Napjainknak égető kér dése, hogy a rendszerváltás hosszú évtizede után eljötte már az ideje, hogy koherens világképpel álljunk elő. Olyannal, amely már nem különféle divatos eszmék összedobált halmaza, és elfogadható társadalmunk nagy többsége számára is. A tavalyi választások mindenesetre megmutatták, hogy az átfogó világkép és a történelmi vízió kialakítása mindkét oldalon a mindennapi belpolitikai viták követelményévé vált. Az EUcsatlakozás is olyan fordulópontot jelent, amely megköveteli a tisztánlátást és a történelmi táv latot. Erre érzett rá Medgyessy Péter, amikor az MSZPkongresszuson azt mondta, hogy a következő választások megnyeréséhez a történelmi vízió legalább annyira fontos mint a jó kormányzás. Éljen a harmadik köztársaság! 1989. október 23a óta élünk benne, d e nem vettük észre, mert túlságosan sok változás ment végbe körülöttünk. Egyesek világnézetként a neoliberalizmus hamis eufóriáját akarták ránk kényszeríteni, mások egyre csak a keleti vadkapitalizmust szidalmazták, és a nemzetvesztés álságos sorskérdéseit ajánlották a zűrzavaros világ végső magyarázataként. Ezek az ideológiamorzsák megakadályozták a tisztánlátást, s az ideológiai megújulásért, velük szembefordulva, valóban vissza kell mennünk a történelemben. A köztársaság eszméje ennek az országnak olyan történelmi hagyománya, amely a progresszív időszakokban felbukkan, és a történelmi eszméletvesztés jóval hosszabb időszakaiban búvópatakként eltűnik. Éljen Kossuth Lajos köztársasága! A republikánus eszme két oszlopa – a népképviselet és a közteherviselés – ekkor alakult ki. Bennük sűrűsödik össze a reformkor egész gondolatvilága. Ez volt a csatakiáltás a nyolcvanas évek végén is, amikor véget ért a történelmi eszméletvesztés legutóbbi hosszú korszaka. A kossuthi köztársaságban a "res publica” köztársaságg á magyarítása gyakorlatias politikai programmá változott. Ezt "politikai nyelvújítás” követte, a közjó és a közjavak, valamint a közszolgáltatások, mint a közművelődés és közegészségügy, világának feltalálása. A reformkor számára a respublika a nemzet foga lmával azonos. A köztársaság nem létezik magától, megalkotni, képviselni és szolgálni kell. A köztársaság nem elvont eszmény, hanem gyakorlatias politikai program a közügyek intézésére valamennyi állampolgár által. A köztársaság csak a nemzettel azonosulá s történelmi pillanataiban, a március 15ei típusú forradalmi megmozdulásban létezik. Az emberek nem élnek állandóan a nemzeti egység lelkesült pillanataiban, hanem egymásnak feszülő magánérdekeikért csatáznak. Ám amikor a közérdek megköveteli, érvényesüln ek az állampolgári erények, és a rövid távú magánérdekek fölé tudnak emelkedni. A köztársasági eszme a szerencsés országokban demokratikus rendként is megtestesül, és szilárd történelmi hagyománnyá válik. Csak ezekben a szerencsés országokban lehet igazán vállalni, a szó modern és valódi értelmében, a konzervativizmust, az értékmegőrző beállítottságot, ahogy a hazai álkonzervativizmus futóhomokra épített elméleteinek látványos kudarca is mutatja. De a középeurópai nemzetek is "szerencsések” annyiban, hogy a köztársasági eszme eredete, jelképes és érzelmi töltete itt jobban érzékelhető. Éljen a köztársaság – immár a második! Ez 1945 és 1947 között kérészéletű volt ugyan, de ugyanolyan mély történelmi üzenetet hagyott hátra mint az első. Olyan hagyományt int ézményesített, amelyhez 1988 – 89ben vissza lehetett térni. Az 1946. évi I. törvény olyan parlamenti köztársaságot vázolt fel, amelyben a köztársasági elnök jelképesen megtestesíti az ország egységét, de a politikai rendszer már a versengő pártok demokráciá jára és a választói szabadságra épül. A modern köztársaság – ahogyan a rövid életű második köztársaság ezt meg is kísérelte – túllép a magyar történelemben is túlontúl ismert a "politika úri huncutság” képleten, s az elit monopóliumából átfordítja az állam polgárok egész közösségének tevékenységévé.
